Ugrás a fő tartalomra

A nagy falat

Kreatívnak lenni jó. Mindig élvezem és örömmel tölt el, amikor valami olyasmi kerül ki a kezeim közül, amire büszke lehetek. De amikor ezt olyan mértékben érzem, hogy majd' sírva fakadok örömömben, akkor nem győzök csak igazán hálálkodni, amiért ilyen talentumot kaptam, mint a kreativitás.
Vegyünk, példának okáért egy hiányzó csempét. 


Más talán fogta volna a csempét és visszaragasztotta volna. De nem úgy én! Első körben kitaláltam, hogy textillel takarom el ezt a csúfságot. Egy kiselejtezett kartondobozért nyúltam, jól bevált, szinte alapdarab. Levágtam belőle egy csempe méretű négyzetet, pamutflízt borítottam rá és bevontam anyaggal. De mert akkor érkezett csomag a Fabtextil-től, került rá egy kis csipke is. 


Persze nem álltam meg egynél, készítettem még néhány "csempét".




S hogy szavam ne feledjem, elmesélem a csempefestést is. Már ha lehet ezt egyáltalán mesélni, mert inkább átélni kellene. Adva volt egy régi, fehér és türkizkék (vagy ha úgy tetszik bilikék) csempével kirakott fürdőszoba, itt-ott megspékelve némi virágos mintával. Az első kérdésünk az volt a főbérlő felé: lehet-e festeni? Lehetett. Úgyhogy nekivágtam és egy éjszaka alatt újjávarázsoltam a csempét. Hogy hogyan és miért távoztam a lakásból gumikesztyűvel a kezemen éjnek évadján, az egy másik történet...


Most komolyan? Nem jogos az érzés, hogy ténylegezténalkottam, hogyvagyokképesilyenre?

Megjegyzések

  1. Nagyon ötletes lett!!! :o)))
    Nem ázik el az anyag, ha esetleg víz kerül rá?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, az majd még kiderül. Tulajdonképpen azért mertem belevágni így, mert a lakást nem "rendeltetésszerűen" fogjuk használni, így a fürdőszobát sem. Azonban ha víz érné és ez problémát okozna, majd kicseréljük:)))

      Törlés
    2. akkor majd kitalál mást, nem féltem ;)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••