Ugrás a fő tartalomra

Két pihenés között egy kis pihenés

Nagyon sokat dolgoztam karácsony előtt. Nem csak varrtam, hanem egy egyenlőre titkos esemény is elvette az időmet a pihenéstől. Épp ezért esett jól ez a hosszú téli szünet, amikor teljes létszámmal itthon volt a család. Ám egy idő után elkezdett hiányozni az alkotás. Géppel varrni az egyenlőre titkos esemény miatt nem tudtam, ezért valami kézi munka után kutakodtam az emlékezetemben. Mert sejlett egy ötlet, amit már réges rég meg akartam valósítani.

Még három vagy négy évvel ezelőtt szerettem bele ezekbe a hímzett figurákba. Nagy kedvencem volt ebben a témában Vanessa, akinek a blogjának ma már csak hűlt helyét találni sajnos. Aztán nemrég rátaláltam Lili Popo hasonlóan kedves és bájos figuráira. Kettejükhöz hozzáadtam még saját magamat és így születtek meg az én kislányaim.





Kézi applikációval, apró back stitch öltésekkel készültek, két pihenés között, pihenésképpen. Hogy mi lesz a sorsuk, még nem tudom, de ki fogom találni:) És hogy lesz folytatás, az is egészen biztos.

Megjegyzések

  1. Jaj nagyon szépek! A körvonalak száröltéssel készülnek? Nagyon ötletes, mint minden, amit készítesz :) Köszi, hogy megmutattad!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem száröltés. Magyarul visszaöltésnek tudnám fordítani. A lényege ugyanaz, mint a száröltésnek, csak közvetlenül az előző öltés tövébe öltesz vissza.

      Törlés
  2. Csuda édesek, és nagyon szép, finom munka!

    VálaszTörlés
  3. Irtó helyesek! Nálam falvédő készülne belőlük a 1,5 éves lánykám ágya mellé :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, ahhoz jó sokat kellene hímezni :)

      Törlés
  4. Nagyon inspiráló :) épp a héren került a kezembe a hímzőcérnás doboz :) :)).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nosza! Egy kis rajzolás, tervezgetés és máris indulhat a terápiás móka:)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••