Ugrás a fő tartalomra

Összeöltöztettem őket


A legutóbbi sikertelen próbálkozásom után félve vágtam bele egy újabb póló megvarrásába, de több szempontból is muszáj volt rászánnom magam. Egyrészt újra jártam a Pamuttiban, ami újabb anyagvásárlást jelent, másrészt meg nagyon-nagyon kellett nekem egy kis örömvarrás.
A szabás a szokásos "pólórárakkörberajzol" technika, a fodor az alján meg csak úgy jött.




Már az utolsó öltéseket varrtam a tunikán, amikor kitaláltam, hogyan is készülhetnék fel legjobban arra az esetre, ha ez sem nyerné el kisleány tetszését. A maradék anyagokból gyorsan felöltöztettem egy félkész babát. Mint utóbb kiderült, alaptalan volt a félelmem. A tunika nagyon tetszett, a baba csak a hab volt a tortán.






Ezek után már csak fotóznunk kellett. Hát nem ment simán:)




Anyag: Pamutti
Minta: PjulcsY
Fotó: PjulcsY♥fotó

Megjegyzések

  1. Csuda édesek, és a képek zseniálisak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Eszter! Egy stúdióban fotózni egészen más:)

      Törlés
  2. Julcsi, csúcs a tunika, a baba, a fotók és persze főleg a gyerek! :) Ja, és persze te is!

    VálaszTörlés
  3. Tündériek így együtt!!! :o)

    VálaszTörlés
  4. Tök jó képek, tök jó ruha, tök jó baba!

    VálaszTörlés
  5. kicsit elfajult a dolog a végére, de éppen ezért tetszik. a ruhák és modelljeik na meg a készítőjük tényleg zseniálisak! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, az elejétől a végéig ilyen volt a fotózás. Zagyva és vicces:)))

      Törlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért. (Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre , hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!) ••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H

Fiúsított lánybabák?

Dehogyis!!! Szerintem maradtak a babák, amik voltak: kedvesen mosolygós lányok. Csupán egy kényelmesebb szerkóba bújtak, hogy a kora reggeli, Balaton parti horgászás után tudjanak versenyt futni a fiúkkal. Ettől ők még lányosak és bájosak.