Ugrás a fő tartalomra

Gálaest


Idén is megrendezésre került a Pure Fashion , amit újra én (is) dekorálhattam. Nem kis feladat egy hatalmas, egyébként elég unalmas színpadot széppé varázsolni, ráadásul egy alapítvány ilyen, holmi luxusra fordítható forrásai nem túl bőségesek. Ám a feladattól nem ijedünk meg, tesszük, amit kell és abból dolgozunk, amink van.
Nehezen állt össze a kép, milyen is legyen. De aztán amikor elkaptam a fonalat, akkor már láttam is magam előtt a színpadot. Persze az utolsó pillanatban akadtak még változtatások, de voltak kreatív és lelkes önkéntes segítőim, amit ezúton is nagyon-nagyon köszönök nekik.



Fő koncepció a körök, a fények és a virágok voltak. 
A legkreatívabb megoldásom a színes, műanyag karikákból készült dekorációs elem lett, amit először selyemmel, aztán egy fényfüzérrel, végül organzával tekertünk körbe és így akasztottuk fel a karton körök közé.
A kifutóra pedig virág, sok-sok virág került, megspékelve néhány maradék függönyanyagból készült pompommal. 







Virág Álom-Bori és BonZsúr-Anna is nagyot alkottak és ugyanúgy, mint én, ők is rengeteget dolgoztak.





A színpad maga akkora, hogy én a magam kis objektívével nem is tudtam rendes fotót készíteni róla. Egy profi fotós szemével azért egészen másképp mutat a színpadi dekoráció is. 
A fotók a Pure Fashion honlapjáról valók, Varga Mihály és Hegedűs Márton keze munkáját dicsérik. Érdemes a linkre kattintani és elolvasni a cikket is és megnézni a további fotókat. Aki pedig az egész este összefoglalóját is szeretné elolvasni, annak a Magyar Kurir honlapját ajánlom, szintén remek fotókkal (a dekorációról is).



Ha valaki kíváncsi a régebbi élménybeszámolóimra, dekorációra, megnézheti:
és a másodikat is.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••