Ugrás a fő tartalomra

Betekintés egy adventi kalendárium okán


Már írtam arról, mennyire szeretem, hogy kreatívak és ezért én milyen mérhetetlenül büszke vagyok rájuk. Ha lehet, ez a mostani eset még ezen is túltesz. Mert van egy lányom, aki különösen érzékeny lény és észreveszi mások szükségét, jelen esetben hiányosságát. Az én hiányosságomat. Hogy nincs időm nekik idén adventi naptárat készíteni. De hogy mégis nyomon tudják követni az idő múlását és igazivá tenni a várakozást, amikor a kis Jézus megszületik, készített maguknak egy adventi naptárat. Kitalálta, megcsinálta és feldíszítette velük a szobát.
Panni, annyira köszönöm!♥♥♥



Persze ha már előkerült a fényképezőgép és nem bírtam türtőztetni a büszkeségemet, akad fénykép az ősszel elkészült, de az apró részletekig még be nem fejezett szobájukról is. Majd az új évben az is meglesz...







Vannak még fehér foltok, mint a csupasz falak vagy a tükör nélküli keret, de elkélne egy könyvespolc is. Egyszer ezt is befejezzük...


Megjegyzések

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Klassz lett a szoba! Vicces felfedezni a saját bútorainkat nálatok :-)))))
    Panni meg klassz, és nem is vagy szaranya, Panni is bizonyítja :-)

    VálaszTörlés
  3. Szenzációs lett a lányok szobája!! A firkafal!! A minden részletre odafigyelő szeretet!! Nagyon jó helyre érkeztek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Kata! A firkafal a legnagyobb siker. Mondjuk dekorációnak szántam csupán, de fontos szerepet kapott pl. a tanulásban:)

      Törlés
  4. Már hogy lennél szaranya? Szívet melengető a családod és a lányok szobája is klassz! Ilyen fiókos ágyra vágyom :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most nagyon annak érzem magam:( A fiókos ágy meg nagyon-nagyon klassz. Kicsit drága volt, de egy percig sem bántuk meg.

      Törlés
  5. Szerintem tök jó ez a szoba már így is!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Magam is nagyon szeretem, ők meg főleg. Mondjon bárki bármit, a galéria-ágy, ami azelőtt volt, nem egy praktikus dolog.

      Törlés
  6. Egy csomó gyerek épp olyan anyukára vágyik, mint te, szóval nem @anya, ne tessék itt ilyeneket írni kérem!
    Szuper a szoba! Bármikor szívesen költöznék :)
    Sőt, az én Pancimancim is, mert ott az a sok pihe-puhasággal bélelt kihúzós ágy :)

    VálaszTörlés
  7. Nagyon klassz a szoba. Annál nagyobb ajándékot meg úgysem adhatnál semmilyen adventre neki, hogy segítetted ilyen odafigyelővé, kreatívvá és önállóvá válni.

    VálaszTörlés
  8. Nekunk is csinaltak a fiuk adventi naptarat, minden kis ablak alatt van valami szoveg, ami a vegen osszeall egy tortenette. Szerintem ez nagyon jo. Pont azt csinaljak, amit tolunk kapnak es szeretik:-) Egyebkent nalunk mar kb 8. eve `ugyanaz` a naptar van es meg mindig ragaszkodnak hozza:-)
    A szoba nagyon jo, anyira tagasnak, levegosnek tunik.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••