Testvérek


Unalmas lehet azt hallgatni, hogy a legújabb kedvenceim, meg hogy ebbe most megint beleszerettem. De nem tudok, mit tenni. Újra és újra elfog az a hihetetlen (remélem, soha el nem múló) érzés, hogy ezt az én két kezem alkotta. S csak gyönyörködöm a legújabb babában, mintha igazán a saját gyerekem lenne, akivel újra és újra szerelembe esek.
Így történt ezt most is, ezzel a focista fiúval és a masnis hölggyel. Csak nézem őket, újra és újra bizsergés jár át, az a felfoghatatlan hitetlenkedés...szeretem a munkámat és soha nem akarom abbahagyni.












Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Majdnem sikerült

Babahaj, ahogyan én csinálom

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés