Ugrás a fő tartalomra

Majdnem sikerült

Sejtettem, hogy amit csinálok, ahogyan csinálom, sok. De mert szeretek adni és nem tudok nemet mondani, nem törődtem vele, inkább örültem, hogy adhatok. Az tölt fel, abból merítek erőt, ha látom mások örömét, a sugárzó szemeket, a mosolyokat. Sosem használom az eszem, mindez szívből jön. Egyszer ezt úgy fogalmaztam meg valakinek, hogy szeretek szeretni. Ennyire egyszerű. Egy idő után már azt vettem észre, hogy nehezen megy ez a szeretés. Erővel kellett rávennem magam, hogy szeressek. Hogy ne érezzem azt, hogy kihasználják a szívem mélyéről fakadó erőmet: a szeretetet. Elkezdtem nem szeretni. Különösen magamat, mert szégyelltem, hogy egyre inkább haragszom a világra, hogy nem látom meg ösztönösen a jót és csak a rosszat veszem észre, arra összpontosítok. Innen már csak egy ugrás volt, hogy elkezdtem nem szeretni a többi embert sem, a munkámat sem, haragudtam a világra, gyűlöltem az életemet. Hagytam, hogy ez az érzés eluralkodjon rajtam, csak sodródtam az árral, mert nem volt erőm küzdeni ellene, nem volt miből töltekeznem, kiüresedtem. Elsötétült körülöttem a világ... feladni készültem. 
Van Valaki, aki sosem hagy el, aki mindig segít, aki utat mutat. Erőt meríthettem belőle most is. Segített visszatalálni a gyerekeimhez, a férjemhez, a munkámhoz, az életemhez, az adni akarásomhoz. Engedte, hogy megjárjam a mélységet, hogy megerősödve tudjak szeretni és adni újra.

Mit is keres mindez itt, ezen a helyen? Miért érzem úgy, hogy személyes vizekre kell eveznem? Mi köze ennek a PjulcsY-hoz? Csupán annyi, hogy én magam vagyok PjulcsY: anya, feleség, nő, barát, testvér, hívő, önkéntes, vállalkozó egy személyben, aki úgy érezte megbukott. Aki úgy érezte, hogy visszaélnek a jóindulatával, hogy kihasználják. Aki egyedül kevés volt a megrendelésekhez, elkezdett kicsúszni a határidőkből, emiatt örökké lelkiismeret furdalása volt, belefáradt az örökös szégyenkezésbe és jobbnak látta feladni. Azt, ami látszólag a legkönnyebb: a PjulcsY-t. A nyári kényszerpihenő után azonban rájöttem, hogy nem feladni kell, csak átformálni, új irányokat szabni. Hogyan is adhatnám fel azt, amiért évekig dolgoztam és harcoltam és a sok lemondás, átdolgozott éjszaka gyümölcsét végre leszakíthatnám? Nem, csak másképp kell csinálnom.

Hogy továbbra is örömmel tudjam csinálni a munkámat és ne tegyem ki magam mások kénye-kedvének, nem fogadok több megrendelést senkitől. Bízom benne, hogy ami belőlem jön, amit magamból adni tudok, ugyanúgy megtalálja majd a gazdáját, legyen szó babáról vagy bármi másról. Nagyon sok újdonságot szeretnék, amit eddig nem tudtam megvalósítani, mert másra, másoknak kellett az időm. Tervezni fogok, új dolgokat kitalálni és ezt úgy szeretném, hogy mindenkinek öröme teljen benne. Annak is, aki majd a kezében tarthatja a munkámat és nekem magamnak is. 

Nagyon szeretném, hogy így legyen!


(Sok bánat és keserűség, rengeteg álmatlan éjszaka, tanácstalanság van e mögött a bejegyzés mögött. Nagyon szeretném, ha elfogadnátok és megértenétek a döntésemet...)

Megjegyzések

  1. Kedves PjulcsY! Ismeretlenül is csak gratulálni tudok az érett, nagyon megszenvedett döntésedhez! Találd meg a középutat és alkoss gyönyörűségeket, akár csak a magad és családod örömére is!Sz. Böbe

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Böbe! Szerencsére sokan vannak, akik várják a babáimat:)

      Törlés
  2. Kedves PjulcsY! Teljesen megértem amiről írsz! Én is átmentem hasonlón, amikor elárasztottak megrenedeléssel és már nem szívből végeztem a munkám, nem leltem benne örömöt mert gépiessé tette a napjaim. Ott megértettem, hogy így nem megy. Azóta nagyon ritkán vállalok el egy-egy megrendelést, leginkább akkor, ha valami újat kérnek tőlem. Szerintem a legtöbb kézműves életében eljön ez az idő, csak nem mindenki veszi észre! Te legalabb rájöttél és így tudsz változtatni is. És itt a lényeg! Sok sikert kívánok az új ötleteid megvalósításához, töltsön fel energiával és tele leszel alkotókedvvel! Ismeretlenül is szeretettel! Csilla

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Csilla a biztatásodat! Bár ne kellene ezen mindenkinek keresztülverekednie magát!

      Törlés
  3. Julcsi, a lényeg te magad vagy, ettől különlegesek az alkotásaid, úgyhogy jó lesz ez az út, amíg figyelsz saját magadra. Sajnálom, hogy ilyen rossz időszakod volt, és örülök, hogy sikerült döntést hoznod. Sok erőt, örömöt, szép napot neked/nektek, jó, hogy nem adtad fel!
    Ölellek szeretettel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is ölellek, Kriszta! Mindazért is, amit írtál:)

      Törlés
  4. Julcsy, Ő mindig fogja a kezed😊 A döntésed jogos, szerintem igy könnyebb alkotni, szabadon szárnyalni😊 Örülök Neked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig fogja, az biztos. Csak az ember hajlamos elfeledkezni róla időnként!
      És köszönöm!:)

      Törlés
  5. Julcsy, Ő mindig fogja a kezed😊 A döntésed jogos, szerintem igy könnyebb alkotni, szabadon szárnyalni😊 Örülök Neked!

    VálaszTörlés
  6. Pjulcsyra szukseg van. Egy boldog Pjulcsyra :) Jo dontes! Olellek

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem mondod, hogy még a kórházi ágyról is képes vagy írni nekem!!!! Ej, de szeretlek érte:)

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  7. Julcsy :) Mélységesen átérzem ezt a megszenvedett döntést, de hiszem hogy ezután minden jobb lesz! Ahogy a mondás tartja: ha anya boldog mindenki boldog értsd ezt a szűkebb vagy tágabb világodra :)A lényeg hogy formáld át de ne add fel!

    VálaszTörlés
  8. Drága Julcsi!
    Teljesen átérzem minden egyes szavadat...hasonló cipőben járok év eleje óta... és szó szerint erre az eredményre jutottam én is! Sajnálom,hogy megjártad a mélységeket,de kellett ahhoz,hogy tovább tudj lépni! Nálam már testi/fizikai tüneteket produkált a vívódásom,átvirrassztott éjszakázásom... Kívánom,hogy mielőbb helyre álljon "minden" és újra szeretettel teljenek a mindennapok...mind az életben,mind a munkában...! Nagy ölelés:Melinda

    VálaszTörlés
  9. Drága Julcsi, szívből örülök a döntésednek, annak, hogy korlátok nélkül szárnyalhatsz tovább - szerintem ez a legjobb, amit tehetsz magadért és értünk, a vásárlóidért, rajongóidért, barátaidért. :-))

    VálaszTörlés
  10. örülök,hogy megtaláltad a választ és megoldást!
    Az alkotóhéten kiderült,hogy nem csak én vagyok a megrendelt munkákkal úgy,hogy nagyon megszenvedek vele. Akik már egészen profik,kijelentették,hogy képtelenek megrendelésre dolgozni.Amit készítenek ,ha kell valakinek, azt eladják. csodásan felszabadító volt nekem ez a válasz.Így teljesen megértelek!♥

    VálaszTörlés
  11. Kedves Julcsi, örülök, hogy eljutottál ehhez a felismeréshez. És nagyon köszönöm, hogy a kétségeid megosztottad velem. :) Hasonló a cipőm... Most készülök levetni...
    És így lesz, ne legyen kétséged! Szurkolok. :)

    VálaszTörlés
  12. Plusz egy főt már nem tud eltartani a vállalkozás? A megrendeléseket ki lehet adni, ha egy már meglévő mintát kérnek.
    Lehet, hogy itt az ideje a növekedésnek. :)

    VálaszTörlés
  13. Kedves Julcsi!
    Én is mindig csodáltam, hogy hogyan fér bele minden az idődbe: a varrás, tervezés, mellette a család... Szerintem nagyon jól döntöttél és valóban az a legfontosabb, hogy szívből jöjjön az alkotás és ne kényszerből.
    Sok sikert kívánok neked mindehhez!!!♥

    VálaszTörlés
  14. Julcsi! Köszönöm az őszinte kitárulkozásod! Valami hasonlón megyek át magam is... Mindenki életében vannak ilyen időszakok, amikor úgy érzi a fejére nőttek a dolgok, megfullad a sok kötelező mutatványtól... És látszólag nincs kiút... Vagy csak rossz és rosszabb közül választhat az ember. Ilyenkor hátra kell lépni! Oda, ahova soroltad magad! Elcsendesedetten, ìtélkezés nélkül végignézni, megbocsátani saját gyarlóságaid, rossz érzéseid, s előre helyezni magad! Oda, ahol lenned kellene, ahol a helyed van... :) A szìvedbe, ahonnan kiszorultàl... Ilyenkor bármilyen döntés: helyes döntés, mert a saját szìvedből szól... Vera

    VálaszTörlés
  15. Julcsi itt is csak a kivételes nagyszerűséged látszik. Én csak bámulni tudlak. Amit teszel az többemberes feladat. Adja Isten, hogy megvalósíthassad az álmaidat. Azzal is csak adni fogsz.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért. (Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre , hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!) ••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H

Fiúsított lánybabák?

Dehogyis!!! Szerintem maradtak a babák, amik voltak: kedvesen mosolygós lányok. Csupán egy kényelmesebb szerkóba bújtak, hogy a kora reggeli, Balaton parti horgászás után tudjanak versenyt futni a fiúkkal. Ettől ők még lányosak és bájosak.