Ugrás a fő tartalomra

Házikedvenc


Mióta nekünk, magunknak is van egy házikedvencünk, érteni vélem azoknak a gazdiknak a ragaszkodását, akiket eddig csak távolról figyeltem. Nem értettem az odaadást, a szeretetet, amit egy állattal szemben érezni lehet. De most már én is tudom: ha háziállatod van, az olyan, mintha lenne még egy gyermeked. Nem alszunk éjszakánként, folyton fotózzuk, ölelgetjük, babusgatjuk és mindig olvadozunk tőle, miközben próbáljuk nevelni, rendre szoktatni. Érdekes mód azonban ez a jelenség nem megfigyelhető a teknősbékáinknál, az egyetlen olyan állatnál, ami huzamosabb ideig velünk tudott élni...

Ennek a kislány babának is lett egy házikedvence és ahogy az házikedvenceknél szintén megfigyelhető: előbb vagy utóbb elkezdenek hasonlítani egymásra.







A mi, saját bejáratú házikedvencünk, akit december 30-án fogadtunk örökbe a Budaőrsi Állatmenhelyről.

Megjegyzések

  1. Kedves Julcsi,

    Csodálatosak ezek a babák, mindegyik egy egyéniség, és ez nagyon tetszik. Ahogyan a babák köré szőtt történetek is. Remélem elkészíted majd Kisannám első szülinapi babáját. Bár még bőven van idő a születésnapig, már próbálom elképzelni, hogy milyen baba illene hozzá. Addig is gyönyörködöm az újabb és újabb szépségekben.
    Szép napot!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért. (Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre , hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!) ••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H

Fiúsított lánybabák?

Dehogyis!!! Szerintem maradtak a babák, amik voltak: kedvesen mosolygós lányok. Csupán egy kényelmesebb szerkóba bújtak, hogy a kora reggeli, Balaton parti horgászás után tudjanak versenyt futni a fiúkkal. Ettől ők még lányosak és bájosak.