Ugrás a fő tartalomra

Orsika


Nem tudok nemet mondani. Ha magamról van szó, akkor sem, amikor másokról, akkor meg főleg nem. Akkor sem, amikor a gyerekem után kell vinni a hegedűjét, akkor sem, ha éjfélkor kell feliratot készítenem egy rendezvényre, akkor sem, ha Mária, a hajléktalan édesanya huszonhetedszerre is húst és édességet kér a közért előtt és akkor sem, amikor felkérnek, hogy a babáimmal támogassak nehéz sorsú gyerekeket.
Andi, az Időtetrisz blog írója és Ági, az ESKA műhelyből jótékonysággal egybekötött vásárt szervezett több hazai játékkészítő segítségével, az Igazgyöngy Alapítvány javára. Kedvezményes megvételre én Orsika babát ajánlottam fel, ami végül egy rokonlélekhez került. Egy olyan édesanyához, aki kislányával, családjával együtt  maga is sok-sok viszontagságon ment keresztül. Ezért ha lehet, még több imát csomagoltam mellé és sok-sok erőt. Ezek után már mindegy is, hogy van kabátkája, hogy ne fázzon a téli hidegben és hogy levehető a jó meleg csizmája.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Rejtett kézi öltés

Kiegészítésként a BOM 2013. elnevezésű közös örömvarráshoz.