Ugrás a fő tartalomra

Az ördög a részletekben rejlik, mondhatnánk...

... de nem mondjuk, mert ilyet nem kenünk rá szegény ördögre. Sőt! Egészen-egészen máshonnan kaptam az ihletet, a talentumot. Mert a részletekre ügyelni kell! Mondjuk néha elveszek bennük, de hát mit tehetnék, ha magukkal ragadnak a színek, az anyagok a formák?!

Év végi visszatekintés gyanánt, igen, tudom, hogy már január 16-a van! elgondolkodtam azon, hány babát is készítettem már és milyen is volt az első, hogyan alakultak a kezeim között. Nem csak a babák, hanem bizony a részletek is.
Babavarró karrieremet onnantól datálom, amikor elkészítettem az első, saját tervek alapján készült babámat, Tompikát. Hihetetlen, de ha az évszámokat nézzük, ennek már 8! éve. Nemrég a kezembe akadt Tompika és jót nevettünk a közös múltunkon és azon, hogy egyikünkön sem látszik az idő múlása (sic!)



De vissza a részletekhez, amikkel ezek szerint már 8 éve foglalkozom és ilyen régóta szerves részei az életemnek. 
Kezdetben voltak a sálak és a lábszárvédők. Sokat nem változtak az évek során, színesek, puhák és melengetők azóta is.



Aztán időnként a lábszárvédőket cipők váltották fel. Kezdetben színes gyapjúfilcekből készültek, apró gombokkal vagy színes jancsiszöggel díszítve, de később textilbőrt kezdtem használni erre a célra, hogy még igazibb legyen a hatása. Újítottam kicsit a díszítésen is és nem csak cipők, de tornacsukák, csizmák is készültek.


Ha már volt sál és csizma, akkor kellett sapka is, fiúnak is, lánynak is. Filcből, kötött anyagból, polárból, de leginkább pamut anyagból.


Később elkezdtem feldíszíteni a szoknyákat is, jöttek a derékdíszek. Eleinte csak rózsacsipkék voltak, esetleg egy-egy gomb vagy masni, de aztán kipattant a fejemből az ötlet és megalkottam a nagybetűs Derékdíszt: behúzott gomb és textilbőr kombinációját. Azóta is kedvenc és nem múlhat el nélküle egyetlen babaszoknya sem.


A hajakat is mindig feldíszítettem valamivel, mert olyan nincs, hogy egy kislány hajába ne legyen csat vagy gumi vagy masni vagy bármi, ami feltűnő. Tűnemezelt gyapjúvirágokkal kezdtem, amik rögzítve voltak, de egy idő után itt is áttértem a gyapjú és textilbőr díszekre, amik legtöbbször lepkecsatra vannak rögzítve, azaz kivehetőek. Itt is van legutóbbi kedvenc: a kis gombbal díszített koronás hajcsat.

Hajdíszek mellett hajpántok is kerültek a babák fejére és hát ezeket aztán lehet variálni a végtelenségig. Mindet szeretem egytől-egyig, de a legutóbbi nagy felfedezés a művirágos hajpánt. Az összes ragasztással készül és vékony gumi az alapja, ezáltal levehető, áttehető, forgatható, eldobható. Na jó, ez utóbbira remélem sosem kerül sor:)


Ugye, hogy mennyire fontosak a részletek? Olyannyira, hogy a legnagyobb, legújabb kedvenceimet be sem tettem a válogatásba. A legnagyobb karácsonyi hajtásban jött az a bizonyos szikra, amitől az ember fejében kigyúl az ötlet: kedves, szinte már-már tökéletes masnik hajpánton és hajcsaton. De lehet, hogy még szoknyán is felbukkan majd időnként...


Ha eddig eljutottál és épp ezt olvasod, akkor nincs más hátra, hogy megköszönjem a figyelmedet a visszatekintésem során és megdicsérjelek a kitartásodért:)))

Megjegyzések

  1. Ahhh fantasztikus válogatás!!!Tüneményes az összes baba, csodásan válogatod össze a színeket.

    VálaszTörlés
  2. Csatlakozok az előttem szólóhoz! Gyönyörűek!!!

    VálaszTörlés
  3. Julcsikám, egyszerűen frenetikus az alkotói ötlet tárad! Kívánok még számtalan, kicsiket és nagyokat megörvendeztető, csini babát neked! (és persze Boldog új évet is ) :)

    VálaszTörlés
  4. :) Marci is ott van az egyik képen, így végig kellett olvasnom. :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…