Ugrás a fő tartalomra

Mindenből újat


Az új év új elhatározást hozott és talán ez vezetett egy újfajta lelkesedéshez is. Nincs rajtam nyomás, nem köt a határidő és ettől felszabadult lettem és olyan babák készültek az elmúlt napokban, hogy magam is csak csodálkozom.
Gyakran elgondolkodom azon, hogyan lehetne megoldani, hogy sorozatgyártásban készüljenek a babáim, vagy hogyan lehetne felgyorsítani a folyamatot, hogy ne 8 és fél óra alatt készüljön el egy-egy baba? Mondhatnám őszintébben is: hogyan lehetne úgy csinálni, hogy nekem is megérje?
De újra és újra megállapítom, hogy nem tudnám másképp csinálni. Erre az érzésre szükségem van. Arra az érzésre, ami már akkor ott motoszkál bennem, amikor még csak készülőben van egy baba és ez az érzés, ahogy felöltöztetem, rákerülnek az apró részletek csak kúszik felfelé, egyre jobban bizserget és végül, amikor hátradőlve, egy utolsót simítok rajta, kibuggyan a szememen. Ilyenkor nincsenek szavaim, csak a végtelen hála, hogy ilyen talentumot kaphattam Istentől.
Rájövök, hogy nem, nem lehet másképp csinálni, csak így, csak ezzel a lendülettel, szeretettel és a munkám iránti precizitással, odaadással vagyok képes alkotni. Így nem lesz soha sorozatgyártás, felgyorsított folyamat és marad az álmodozás egy önálló, saját magát eltartó vállalkozásról és a munka melletti munka és az az melletti munka, hogy nekem is megérje:)

Mindjárt, ha megnézitek a fotókat, amik kivételesen jól sikerültek, megérthetitek, miről is beszélek. Mikre képes az új lendület és AZ érzés. Szerintem Csente egy bájosan kedves kis figura lett, amiből süt AZ érzés. Talán nem csak én látom így...







Csente és minden más babám megtekinthető a Paloma design centerben, a Room2-ben vagy online megvásárolható a Piactéren.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…