Tavaszi PiciPiac


Remek hangulatban telt az idei első PiciPiacom, köszönhetően a családomnak, a remek asztalszomszédomnak, de főleg a nézelődőknek, vásárlóknak.
Csudajó ilyenkor a gyerekek reakciója. Van, ki csak ámuldozik, olyan is, aki csak gyönyörködik, a pici babák kedvesen visszamosolyognak a babáimra, de olyan is akad, akinek határozott véleménye van és vissza-visszatér az asztalomhoz, hogy aztán a nagyi beadhassa a derekát.
Szeretek az édesanyákkal is beszélgetni és nem feltétlenül csak a babáimról. Van, hogy "gyereket nevelünk", sztorizgatunk és jó, hogy sok esetben egyet értünk. Képes vagyok ilyenkor nosztalgikus hangulatba kerülni, visszaidézni még a születések pillanatait is.
A legjobban mégis az édesapák elismerésének tudok örülni. A mosolyuk, a heves bólogatásuk "mindent visz". A szombati piac legviccesebb megállapítása a PUPA babáimra: olyan 16:9-es fejük van.






Az első vásárlóm egy kékszemű kis energiabomba volt ♥

Kulisszatitok: fáradt, karikás szemek és egy telepakolt autó ☺
A PiciPiac mindig így indul...


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Majdnem sikerült

Babahaj, ahogyan én csinálom

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés