Ugrás a fő tartalomra

Igen az esőre


Messziről néztük a történéseket és a könnyeinket törölgettük. Ahogy bevonultak a boldogságkapu elé, dacolva a borongós idővel és a vizes fűvel, hiszen alig néhány perce még szakadt az eső. Ők azonban kitartottak és képesek lettek volna bőrig ázva is ott, a tisztáson a virágok alatt kimondani azt, amiért jöttek. De a néhány elmormolt ima segíthetett, mert mire férj és feleség lettek, ezer ágra kisütött a Nap, mintegy megkoronázva azt a két igent. 
Mi meg, mondom, ott álltunk Borival, távol a násznéptől, könnyektől átázott papírzsepikkel a kezünkben.
Ezekben a könnyekben benne volt minden. 
Benne volt Judit és Bence, a kitartásuk, a szerelmük, a boldogságuk. 
Benne volt az érzés, hogy ők kicsivel többek nekünk, mint mások.
Benne volt a mi esküvőink nosztalgiája.
Benne volt az első, igazán közös munka felett érzett örömünk.
Benne voltak az elmúlt napok éjszakái, a fáradtságunk, a kimerültségünk.
Benne volt az alkotás öröme, hogy megint alkottunk valamit, ami szép és jó és örömöt adó.
Benne voltunk mi, a két velejéig megrögzött romantikus.

Drága Bence és Judit! Kívánunk nektek sok-sok boldog évet, együtt megöregedve!
(És azt is, hogy még néhányszor készíthessek nektek PjulcsY-babát😉)














Megjegyzések

  1. Gyönyörű páros, és nagyszerű munkát végeztetek, ahogy a képekből látszik! A vőlegénybaba cipője....!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak mint az eredeti:)
      Egyébiránt pedig nagyon köszönjük!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…