Ugrás a fő tartalomra

Hétvégén...

...lehet, hogy itt a tél? És itt is marad?



Nem is tudom, hogy örüljek-e?

Megjegyzések

  1. Amikor a meleg szobából egy finom tea mellől kinézünk és ilyen látvány fogad, akkor az jó,
    mikor ki kell mennem havat lapátolni, akkor az nem jó,
    s az olvadozó hó után megmaradó mocskos latyak sem az...

    VálaszTörlés
  2. Szerintem örüljünk neki... mert hogy mást úgy sem tehetünk. Ha nem örülünk, akkor is itt marad. :o)

    VálaszTörlés
  3. Én a sok ruha miatt nem szeretem a telet, a többi szépségéért igen.

    VálaszTörlés
  4. Csak nem ilyen szép táj van körülötted????
    A zúzmarás tájért odavagyok,csodás!

    VálaszTörlés
  5. juhizs! Pontosan a latyak miatt utálom:-( Januárban a Bakony csodálatos volt. És ahogy egyre közelebb értünk Budapesthez, egyre utálatosabb.

    abile! Milyen igaz!

    Judit! A sok ruha eddig eszembe sem jutott!!! Mire felöltöztetek 4 gyereket...

    Mammka! Ha ilyen szép tájon élnék, inkább várnám a telet:-) De így, csak elviselem.

    VálaszTörlés
  6. Szeretem, ha HÓfehér minden, de azt azért elmondom, hogy én olyan fázós vagyok, hogy már most elkezdtem fázni és májusig ki sem olvadok. pedig van rajtam védőréteg is. :)))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••