Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Textilbabák szívből, lélekkel
Amikor a meleg szobából egy finom tea mellől kinézünk és ilyen látvány fogad, akkor az jó,
VálaszTörlésmikor ki kell mennem havat lapátolni, akkor az nem jó,
s az olvadozó hó után megmaradó mocskos latyak sem az...
Szerintem örüljünk neki... mert hogy mást úgy sem tehetünk. Ha nem örülünk, akkor is itt marad. :o)
VálaszTörlésÉn a sok ruha miatt nem szeretem a telet, a többi szépségéért igen.
VálaszTörlésCsak nem ilyen szép táj van körülötted????
VálaszTörlésA zúzmarás tájért odavagyok,csodás!
juhizs! Pontosan a latyak miatt utálom:-( Januárban a Bakony csodálatos volt. És ahogy egyre közelebb értünk Budapesthez, egyre utálatosabb.
VálaszTörlésabile! Milyen igaz!
Judit! A sok ruha eddig eszembe sem jutott!!! Mire felöltöztetek 4 gyereket...
Mammka! Ha ilyen szép tájon élnék, inkább várnám a telet:-) De így, csak elviselem.
Szeretem, ha HÓfehér minden, de azt azért elmondom, hogy én olyan fázós vagyok, hogy már most elkezdtem fázni és májusig ki sem olvadok. pedig van rajtam védőréteg is. :)))
VálaszTörlés