Ugrás a fő tartalomra

Őszölés

Én most csakazértsem fogok feltenni még gyerekkori képet és történetet mesélni, majd ha már mindenki elmesélte, megmutatta:-) Különben is, tegnap óta, mióta elolvastam Szera invitálása alapján a blogját, azon gondolkodom mit is mesélhetnék...

Most inkább a jelenről, vagyis az egészen közelmúltról mesélnék, arról hogyan töltöttük az őszi szünetet.

Hosszas vívódás után Szarvaskő mellett döntöttünk.

Nem bántuk meg, de a szállás engem egy kicsit nyomasztott:-( Persze modern volt, meg öko, meg kaptunk kaját is, meg lehetett cicát simogatni, meg kalandparkozni, meg hintázni, de akkor is! Számomra egy szállás nem attól lesz bababarát, hogy van libikóka az udvaron és adnak etetőszéket, meg kiskádat, hanem attól, hogy "elviselik" a gyerekeket. Itt ugyan nem szóltak ránk, hogy hangosak voltunk, de mégis egyfolytában csitítgattuk a gyerekeket, úgy éreztük viselkedni kell. Annyira zsúfolt volt az emelet, hogy olyan érzésünk volt, hogy a pisszenés is áthallatszik a szomszédba. Na jó, bevallom, ezt csak az én éreztem így, mindenki más jól érezte magát és tulajdonképpen én is, de akkor is!

Ebben a néhány napban voltunk a Szalajka-völgyben, nagyok és édesapa felmásztak az ősember barlanghoz, addig mi Vercsivel a tó körül sétáltunk és olyat láttam, amiről azt hittem, csak az általános iskolai környezet könyvekben van: foltos szalamandrát /vagy alpesi gőtét, ezen összevitatkoztunk Levivel:-)/. Ez akkora élmény volt nekem, hogy órákig a hatása alatt voltam:-) /Sajnos fotó csak mobiltelefonnal készült róla:-(/

Aztán volt olyan nap, hogy végig Szarvaskőn voltunk. Szintén a nagyok felmásztak az ottani várromhoz, láttak csuda érdekes dolgokat, például ezt:



Szarvaskő "földszinti" látnivalója eme emlékhely, ami arról tesz bizonyságot, hogy ez egy zöldséges verem volt valamikor, ahol Mákos bácsi évekig rejtegette dugi pálinkáját felesége, Ó.Borbála elől:-)
Aznapra nem volt elég a nagyoknak a hegymászás, végig kellett menniük /nem kis összegért/ a panzió udvarán létesített kalandpályán. Úgy lógtak, másztak, csúsztak a fák között kifeszített köteleken, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne:-)

Aztán elmentünk Dobó István városába, ahol megismerhettük őt magát "személyesen". Találkozhattunk Vicuskával és Gergővel, de betekintést nyerhettünk a titkos folyósóba is, megnézhettük Szulejmánt és belenézhettünk Jumurdzsák fél szemébe is. Persze előtte fel kellett mászni a minaretbe, ahonnan (megintcsak) a nagyok kóválygó fejjel jöttek le, mert elszédültek a sok csigalépcsőn :-)

A hazajövetelünk sem volt egyenes, ugyanis tettünk egy kis kitérőt Verpelét /köszi Mamazon!:-)/ felé, onnan pedig a Kékestetőre.

Mire hazaértünk, sötét lett... Másnap kezdődtek újra a szürke és egyre hamarabb sötétedő hétköznapok. Mindenesetre mi feltötltekeztünk egy kis időre a fantasztikus őszi napsütésben, reméljük kitart minél tovább...

Megjegyzések

  1. Szia:)
    Kérlek írd meg e-mailben a karácsonyi játékhoz, hogy milyen címre várod az ajándékod!

    VálaszTörlés
  2. :-)
    Éppen most küldtem @-t ezügyben:-)

    VálaszTörlés
  3. Képzeld,egy barátnőm annyira szűknek és zsufinak érezte ezt a szállást egy hónapja,hogy meg sem aludtak a lefoglalt szobában,továbbálltak.Szóval biztos van valami abban amit éreztél.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…