Őszölés

Én most csakazértsem fogok feltenni még gyerekkori képet és történetet mesélni, majd ha már mindenki elmesélte, megmutatta:-) Különben is, tegnap óta, mióta elolvastam Szera invitálása alapján a blogját, azon gondolkodom mit is mesélhetnék...

Most inkább a jelenről, vagyis az egészen közelmúltról mesélnék, arról hogyan töltöttük az őszi szünetet.

Hosszas vívódás után Szarvaskő mellett döntöttünk.

Nem bántuk meg, de a szállás engem egy kicsit nyomasztott:-( Persze modern volt, meg öko, meg kaptunk kaját is, meg lehetett cicát simogatni, meg kalandparkozni, meg hintázni, de akkor is! Számomra egy szállás nem attól lesz bababarát, hogy van libikóka az udvaron és adnak etetőszéket, meg kiskádat, hanem attól, hogy "elviselik" a gyerekeket. Itt ugyan nem szóltak ránk, hogy hangosak voltunk, de mégis egyfolytában csitítgattuk a gyerekeket, úgy éreztük viselkedni kell. Annyira zsúfolt volt az emelet, hogy olyan érzésünk volt, hogy a pisszenés is áthallatszik a szomszédba. Na jó, bevallom, ezt csak az én éreztem így, mindenki más jól érezte magát és tulajdonképpen én is, de akkor is!

Ebben a néhány napban voltunk a Szalajka-völgyben, nagyok és édesapa felmásztak az ősember barlanghoz, addig mi Vercsivel a tó körül sétáltunk és olyat láttam, amiről azt hittem, csak az általános iskolai környezet könyvekben van: foltos szalamandrát /vagy alpesi gőtét, ezen összevitatkoztunk Levivel:-)/. Ez akkora élmény volt nekem, hogy órákig a hatása alatt voltam:-) /Sajnos fotó csak mobiltelefonnal készült róla:-(/

Aztán volt olyan nap, hogy végig Szarvaskőn voltunk. Szintén a nagyok felmásztak az ottani várromhoz, láttak csuda érdekes dolgokat, például ezt:



Szarvaskő "földszinti" látnivalója eme emlékhely, ami arról tesz bizonyságot, hogy ez egy zöldséges verem volt valamikor, ahol Mákos bácsi évekig rejtegette dugi pálinkáját felesége, Ó.Borbála elől:-)
Aznapra nem volt elég a nagyoknak a hegymászás, végig kellett menniük /nem kis összegért/ a panzió udvarán létesített kalandpályán. Úgy lógtak, másztak, csúsztak a fák között kifeszített köteleken, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne:-)

Aztán elmentünk Dobó István városába, ahol megismerhettük őt magát "személyesen". Találkozhattunk Vicuskával és Gergővel, de betekintést nyerhettünk a titkos folyósóba is, megnézhettük Szulejmánt és belenézhettünk Jumurdzsák fél szemébe is. Persze előtte fel kellett mászni a minaretbe, ahonnan (megintcsak) a nagyok kóválygó fejjel jöttek le, mert elszédültek a sok csigalépcsőn :-)

A hazajövetelünk sem volt egyenes, ugyanis tettünk egy kis kitérőt Verpelét /köszi Mamazon!:-)/ felé, onnan pedig a Kékestetőre.

Mire hazaértünk, sötét lett... Másnap kezdődtek újra a szürke és egyre hamarabb sötétedő hétköznapok. Mindenesetre mi feltötltekeztünk egy kis időre a fantasztikus őszi napsütésben, reméljük kitart minél tovább...