Ugrás a fő tartalomra

Rorate

Tegnap este úgy feküdtünk le, hogy nagyon gyorsan kell elaludni, mert 3/4 6-kor kelünk, megyünk hajnali misére (persze csak a fiúk és én).
Botorkálok kifelé fél 5-kor, Bende felpattan az ágyban és bámul. Nem tudom eldönteni, hogy alszik-e még vagy már ébren van. Néhány másodperc egymásra bámulás után, mondtam neki, hogy feküdjön vissza, van még egy órája. Álomkóros válasz: "Anya! De nem baj, hogy felöltöztem?" Na ez a gyerek még biztosan alszik, gondoltam.
Aztán később kijött WC-re... A felső kivételével nappali ruhában:-)

Mégsem aludt:-D
Hogy a csudában csinálta meg a sötétben tapogatózva?!...

Megjegyzések

  1. Lehet, hogy már a gyors lefekvésnél is ruhában volt? :o)

    VálaszTörlés
  2. :)))

    még annyit szeretnék mondani, hogy nagyon-nagyon odavagyok a fejlécképedért.

    VálaszTörlés
  3. Hogy hogy a csudába??? Hiszen ez nem kérdés, hát ő a BENDE!!!!!!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon akart menni :-))
    (jót tett neked az a kis alkotói válság, a blogcím zseniális,a fejléc sokkal Julcsisabb, és nagyon jók a napi történetek,köszönjük !!)
    (Gerda még taknyol,de már javulóban erősen.Ééééés,félig áttört az első foga :-)

    VálaszTörlés
  5. Abile! Bendénél nem lehet tudni;-) Ahogy Norka írta, ő egy egyéniség, mindig is az volt.

    Judit! Én is szívesen nézegetem:-) Szeretem!

    Violini! Wow! Megintcsak hajrá Gerda!:-) Gyógyulj hamar, hogy mielőbb találkozhassunk!
    És köszönöm a dícséretet!Én is érzem, hogy elememben vagyok! Csak ne lebegne a fejem felett az a bizonyos kard:-)

    VálaszTörlés
  6. Ja! A blogcímen gyötörtem az agyam rendesen. Így mindkét, számomra fontos dolog benne van:-)
    (És nem utolsósorban, már nincs lelkiismeret-furdalásom Idi blogja miatt!)

    VálaszTörlés
  7. Julcsi!Édes vagy! És a történeteid!!!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••