Ugrás a fő tartalomra

Rorate

Tegnap este úgy feküdtünk le, hogy nagyon gyorsan kell elaludni, mert 3/4 6-kor kelünk, megyünk hajnali misére (persze csak a fiúk és én).
Botorkálok kifelé fél 5-kor, Bende felpattan az ágyban és bámul. Nem tudom eldönteni, hogy alszik-e még vagy már ébren van. Néhány másodperc egymásra bámulás után, mondtam neki, hogy feküdjön vissza, van még egy órája. Álomkóros válasz: "Anya! De nem baj, hogy felöltöztem?" Na ez a gyerek még biztosan alszik, gondoltam.
Aztán később kijött WC-re... A felső kivételével nappali ruhában:-)

Mégsem aludt:-D
Hogy a csudában csinálta meg a sötétben tapogatózva?!...

Megjegyzések

  1. Lehet, hogy már a gyors lefekvésnél is ruhában volt? :o)

    VálaszTörlés
  2. :)))

    még annyit szeretnék mondani, hogy nagyon-nagyon odavagyok a fejlécképedért.

    VálaszTörlés
  3. Hogy hogy a csudába??? Hiszen ez nem kérdés, hát ő a BENDE!!!!!!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon akart menni :-))
    (jót tett neked az a kis alkotói válság, a blogcím zseniális,a fejléc sokkal Julcsisabb, és nagyon jók a napi történetek,köszönjük !!)
    (Gerda még taknyol,de már javulóban erősen.Ééééés,félig áttört az első foga :-)

    VálaszTörlés
  5. Abile! Bendénél nem lehet tudni;-) Ahogy Norka írta, ő egy egyéniség, mindig is az volt.

    Judit! Én is szívesen nézegetem:-) Szeretem!

    Violini! Wow! Megintcsak hajrá Gerda!:-) Gyógyulj hamar, hogy mielőbb találkozhassunk!
    És köszönöm a dícséretet!Én is érzem, hogy elememben vagyok! Csak ne lebegne a fejem felett az a bizonyos kard:-)

    VálaszTörlés
  6. Ja! A blogcímen gyötörtem az agyam rendesen. Így mindkét, számomra fontos dolog benne van:-)
    (És nem utolsósorban, már nincs lelkiismeret-furdalásom Idi blogja miatt!)

    VálaszTörlés
  7. Julcsi!Édes vagy! És a történeteid!!!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H...

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...