Ugrás a fő tartalomra

Takaró nagyi négyzetekből




Fájó szívvel ugyan, de lebontottam ezt. Annyira nem volt haladós és látványos, hogy jobbnak láttam valami mást kihozni belőle. Különben sem nyúltam hozzá húsvét óta...
Összeszedtem hát az itthon fellelhető hasonló fonalaimat és elkezdtem négyzeteket gyártani. Aztán hogy valóban kislányos legyen vettem hozzá még néhány színt.
Kiszámoltam, hogy kb. 200 db kell. Most úgy 30 darabnál tartok. Ha naponta 4-5 darabot megcsinálok, akkor végzek is vele... mikorra is?...:D

Megjegyzések

  1. Amit lebontottál biztosan jobban mutatna, ha vastagabb tűvel horgolnád, és csöppet szellősebb, lazább lenne. Próbáld majd ki, mert biztosan mutatós lesz!
    De ezek a kis kockák nagyon tetszenek, főleg mert több szín van bennük. Az tuti, hogy ez látványosabb így. Jó munkát hozzá!
    Jaj úgy elképzeltem magamnak egy ilyen takarót. Lehet, hogy meg is csinálom télre. :)

    VálaszTörlés
  2. Nekem nagyon tetszik, kellemes színek és szép a horgolásod is. Meglásd, hamar kész lesz, csak ne számolgass állandóan.

    VálaszTörlés
  3. nekem nagyon-nagyon tetszik!!!!!Olyan ügyes vagy!!

    VálaszTörlés
  4. Ez muatatósabb, tény , de nekem a másik mégis jobban tetszett, mert ezt nagymamisnak találom. biztos azért,mert amikor kislány voltam, rendre olyan nénikhez vitt a nagymamám látogatóba, ahol ilyennel tarítették az ágyat.
    Szóval szép, csak nekem furcsa egy kislánynak. De ez az én nagyon szubjektív berzenkedésem, a lénye, hogy neked és Vercsinek tetsszen!

    VálaszTörlés
  5. Mici! Ha újrakezdeném, biztosan másképp csinálnám.:)

    Lonci! Teljesen igazad van, nem is számoltam, csak amikor már szép számmal öszegyúltek:)

    Barbi! Köszi!:) Kipihented magad?

    Mammka! Neked is!:)

    Violini! Neked majd szóban:)

    VálaszTörlés
  6. most akkor írd le légyszi, mert erről nem is mondtál semmit!
    rövid volt az idő

    VálaszTörlés
  7. Igen, pedig meg szerettem volna mutatni.
    Szóval én is azt gondoltam, azokról a régiekről, hogy nagymamis. Mert ők beletettek mindent, válogatás nélkül és nem is tetszettek igazán.
    De mostanában annyit nézegettem az ilyen takarókat mindenféle blogokon, főleg franciákon, hogy megtetszettek és ha már megtetszettek, neki is álltam. Szerintem ebben a színvilágban már egész jól mutat. Retrós, azt nem mondom, de mégis más.

    VálaszTörlés
  8. Nekem nagyon tetszik, főként a színek, nagyon szépen harmonizálnak egymással, és szépen is horgolsz :)

    VálaszTörlés
  9. Nézz be hozzám kérlek, játékra hívlak! :)

    VálaszTörlés
  10. Nagyon szép takaró lesz! Én is szeretnék egyszer ilyet...de még horgolni sem tudok, szóval messze az az idő...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…