Ugrás a fő tartalomra

Kreatív

~~~♥♥♥~~~
KicsiKató és Gina megleptek eme rejtelmes jellel, mely rendre feledve lett, de esdekelve remegett jellemem fedjem fel:)


Szabályok:
Meg kell köszönnöm. KÖSZÖNÖM! (Mintha magamtól nem tettem volna:D)
Aztán el kell mesélnem magamról 7 dolgot, amit még nem mondtam el régebben és még régebben.

Hát, ha még mindig kíváncsiak vagytok...

1. Nem szeretem a gombát és a rakott krumplit. Készíteni viszont mindkettőt remekül tudom.
2. Ezer éve nem olvastam egyetlen könyvet sem:( Félek, ha belekezdenék, nem tudnám letenni , enni pedig kell.
3. Sosem tudom egyszerre mind a 10 körmömet manikűrözni. Most is csak 3 sikerült.
4. Régebben nagyon sokat sütöttem, de valamennyi mindig kidobásra került, úgyhogy feladtam.
5. Nem szeretem a cukrászdai süteményeket. Különösen a tortákat nem. Azokat is magam sütöm.
6. Mostanában több-kevesebb sikerrel, de rend van a lakásunkban:)
7. Múlt héten szántam magamra 1 órát és elmentem dr. WU féle fejmasszázsra. Isteni volt:) Egy kúra 8 alkalomból áll, tehát lesz még folytatás:)

Ennyi, ami így hirtelen eszembe jutott.
És továbbadnám annak a 3 embernek, akik a rendszeresen olvasott bloglistámon az első három helyen állnak.
Ha van kedvetek, írjatok!


~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…