Ugrás a fő tartalomra

Rajzolva

Egy csodaszép barna párnahuzatból varrva, megbolondítva egy kis vidámsággal.
Próbadarabnak tituláltam, ezért a sajátom lett (mert még nincs egyetlen táskám sem:D) Ám a maga hibáival együtt szeretem: színével befelé varrt oldal, zsebek hiánya, túl hosszú fül.
Egészben azoknak, akik szeretik az ilyet:) A kép minőségéért felelősséget nem vállalok. Na jó, de igen. Minden igyekezetem ellenére ennél jobb nem sikerült:)
Azt gondoltam ugyanis magamról, hogy amit ilyen szinten lehet, én már tudok a fotózásról (fejben mindenképp:D), de belátom, még gyakorolnom kell...

Megjegyzések

  1. De jó készen is látni! Szép lett, nagyon tetszik a választott táskafül is!

    VálaszTörlés
  2. Szép lett! Igazi tavaszváró ezekkel a virágokkal.

    VálaszTörlés
  3. és a zsebe lefelé nyílik, vagy felfelé? :-)))

    szerintem nagyon szép, élőben még jobb volt! :-)))

    VálaszTörlés
  4. Ó ezek a virágok! Bolondosak, de csodaszépek :O)

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm mindenkinek! Aranyosak vagytok:)

    A következő ilyen egy párna lesz, ugyanezekkel a színekkel:)
    Úgy látszik, beleszerettem ezekbe a rátétes-rajzolósokba:)

    VálaszTörlés
  6. nagon jo ez a stilus!!! csak lassuk a folytatast!

    VálaszTörlés
  7. Kriszta! Már alig várom, hogy lemenjek a műhelybe és csinálhassam:)

    VálaszTörlés
  8. neha azt gondolom, hogy nem is annyira a kesz munka miatt szeretek varrni, hanem pont emiatt az erzes miatt:-) remelem mar lent is vagy a muhelyedben;-)

    VálaszTörlés
  9. Igen, az alkotás öröme.
    Ma nem megyek le, pihenni is kell valamikor:)

    VálaszTörlés
  10. Köszönöm! Az a nahát a végén...:)))))

    VálaszTörlés
  11. Csudagyönyörű! A fenitek is! :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…