Ugrás a fő tartalomra

Dinóföldön

Pihe-puha falvédő egy szülinapos kisfiúnak, aki nagyon szereti a dinoszauruszokat.
Maga a technika nem nagy ördöngösség, csupán négyzeteket varrtam egymás mellé. Ami a különlegességét adja, azok a csodás amerikai anyagok. Na és egy kicsit feldobja az az öt kis szabadkézzel rajzolt dinó is, ami a fiúcskának már így látatlanban is nagyon tetszik:)
 
 
 
Mielőtt bárki időmiliomossággal vádolna, kikérném magamnak, szó sincs ilyesmiről:) A táska már egy hete várta a befejezését, a falvédő pedig másfél hónapja a beszegését.

Megjegyzések

  1. nem csodálom, ha tetszik neki... csodás lett, ismét :-)))

    VálaszTörlés
  2. Ha nem láttam volna fél órája élőben, akkor is nagyon tetszene, de még szebb ám, mint a képeken!

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm nektek!:)

    Eszter! De jó volt összefutni!

    VálaszTörlés
  4. Dinómániásoknak kötelező darab. :)) Tényleg nagyon szépek az anyagok, és persze a kész termék is. :)

    VálaszTörlés
  5. tokeletes!! azok a dinok nagyon jok. Ez a rajzolos, de az anyag tullog technika nagyon jo! nekem egyszer egy himzes felrement es muszaj voltam korbevagni aztan utana azon csodalkoztam, hogy miert nem csinaltam mar igy direkt ;-) a hordastol, mosastol kicsit bolyhosodik a szel es tok jo!

    VálaszTörlés
  6. Julcsi! Ez gyönyörű lett!! Micsoda színek! Ismét csodát alkottál!
    Engem meg megfertőztél a horgolt vállkendőddel, nyaralás előtt belevágtam én is, hamarosan mutatom!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…