Ugrás a fő tartalomra

Dinóföldön

Pihe-puha falvédő egy szülinapos kisfiúnak, aki nagyon szereti a dinoszauruszokat.
Maga a technika nem nagy ördöngösség, csupán négyzeteket varrtam egymás mellé. Ami a különlegességét adja, azok a csodás amerikai anyagok. Na és egy kicsit feldobja az az öt kis szabadkézzel rajzolt dinó is, ami a fiúcskának már így látatlanban is nagyon tetszik:)
 
 
 
Mielőtt bárki időmiliomossággal vádolna, kikérném magamnak, szó sincs ilyesmiről:) A táska már egy hete várta a befejezését, a falvédő pedig másfél hónapja a beszegését.

Megjegyzések

  1. nem csodálom, ha tetszik neki... csodás lett, ismét :-)))

    VálaszTörlés
  2. Ha nem láttam volna fél órája élőben, akkor is nagyon tetszene, de még szebb ám, mint a képeken!

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm nektek!:)

    Eszter! De jó volt összefutni!

    VálaszTörlés
  4. Dinómániásoknak kötelező darab. :)) Tényleg nagyon szépek az anyagok, és persze a kész termék is. :)

    VálaszTörlés
  5. tokeletes!! azok a dinok nagyon jok. Ez a rajzolos, de az anyag tullog technika nagyon jo! nekem egyszer egy himzes felrement es muszaj voltam korbevagni aztan utana azon csodalkoztam, hogy miert nem csinaltam mar igy direkt ;-) a hordastol, mosastol kicsit bolyhosodik a szel es tok jo!

    VálaszTörlés
  6. Julcsi! Ez gyönyörű lett!! Micsoda színek! Ismét csodát alkottál!
    Engem meg megfertőztél a horgolt vállkendőddel, nyaralás előtt belevágtam én is, hamarosan mutatom!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H...

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...