Ugrás a fő tartalomra

Horgolt vállfák

Ha együtt nézegeted a gyermekeddel a kedvenc blogjaidat és ő talál egy neki tetsző holmit, akkor azt te azonmód elkészíted neki amíg friss az élmény. Már csak azért is, mert egy kamaszról van szó, aki ráadásul fiú. És mint olyan, elég nehéz kézműves holmikkal levenni már a lábáról. Legalábbis ezzel magyarázom, miért kellett nagyon gyorsan, minden mást félretéve elkészítenem ezt a két vállfát:)

A színes Barka Gilice és Sachenmayr fonalakból a nagyobbik kamasznak (akinek különös vonzalma van a horgolás iránt) az egyszínű pedig a kisebbik kamasznak -hogy ő se maradjon ki a jóból-, saját festésű gyapjú fonalakból, amit úgysem tudok másra használni.

Megjegyzések

  1. De szépek! Szuper ötlet. És igen, ahogy írod, én is rögtön elkészítem, amit kér a fiam, mert ritkán teszi :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szépek, és a fotók is azok!

    VálaszTörlés
  3. :-))))))
    Ez dejó! És hogy a fiú kérte...
    Volt kéznék ilyen tuti vállfád?

    VálaszTörlés
  4. Aledi! Akkor ezt az érzést te is jól ismered:)

    Eszter! Köszi:)

    Gabi! Egyetlen egy darab, mert a másik huszat a tavalyi lomtalanításnál kidobtam. Ha akkor tudtam volna...

    VálaszTörlés
  5. Julcsi, én is használok még ilyen vállfát, tervbe van véve, de még nem jutottam idáig:-)) És az asztalterítő! Na az is szép!

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jók, az meg hogy fiú kérte, na az különösen az!!!

    VálaszTörlés
  7. Jaj, zsófi voltam, csak az osztályom oldaláról, bocs:(

    VálaszTörlés
  8. florentine! A horgolt terítő turkálós szerzemény:) Mondanom sem kell, ugye, hogy potom pénzért.

    5.a! Egy egész osztály tartja nálam a technika óráját??? Éljen!:D:D:D

    Csilla! Ki bizony, akkor még könnyű szívvel. Ma már biztos nem tenném.

    Tündérlátta! Szépnek szép, de annyira sprőd, hogy használhatatlan.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••