Ugrás a fő tartalomra

Vajon léteznek fiú tündérek is?

Ki tudhatja ezt? 
Talán a gyerekek. 
Abból gondolom, hogy amikor Felicity tündér elkészült, rögtön kellett neki egy pár is. Hisz egy okos kislány tudja, hogy még a tündéreknek sem jó egyedül. Jó, ha van melletted valaki, aki fogja a kezedet. Hogy ennek egy fiúnak kell lennie, az egy szerelmetes, csacska kisleánynál egy percig sem kétséges.





Megjegyzések

  1. Na ezt a helyes-vagány tündért is csak te készíthetted el, Julcsi! Miért is olyan ismerős vajon...? Ki lehetett a minta...? :-))

    VálaszTörlés
  2. Hát persze, hogy léteznek fiú tündérek (is)! :-)))
    És persze, hogy kellenek....főleg ilyen huncut, kópés mosollyal a szemük, szájuk sarkában... ;-)
    Nagyon "baba" lett!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon édi ez a szeplős fiú!!!
    Gyerekkoromban volt egy fiú a szomszéd házban, aki vörös hajú volt és minden szeplője vigyorgott. Pöttyös Marcinak hívtuk és képzelheted, milyen csalódás volt megtudni felnőtt koromban az igazi nevét. Persze már apuka, de nekem ő már mindig Pöttyös Marci marad...

    VálaszTörlés
  4. jól látom, hogy szívecskés szeme van? behalok,komolyan, ez annyira! most szét van dobva a ház (most... a frászt,hetek óta), de előkeresem az első babámat, együtt akarom az angyalommal lefotózni, csak azért nincs mégfotó róla, róluk!

    VálaszTörlés
  5. Gyönyörüek! Imadom a hajukat! A vörös tünderfiu igazan vagany kis tünder:)

    VálaszTörlés
  6. Naná, hogy léteznek! És ahogy nézem rettentő jóképű kis fickók...és ez a haj:)Írták már, hogy egy fodrász veszett el benned?

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm, nagyon kedvesek vagytok!:) Öröm ezeket a hozzászólásokat olvasni. Újra és újra:)
    És igen, fodrászatért nem kell a szomszédba menni. Elég a nővéremig:)

    VálaszTörlés
  8. Sajnos nem vagyok tündérlány, de azonnal szerelembe estem : ))
    És ami azt illeti: eléggé huncut ez a tündérfi :)
    Nagyon jók ezek a hajak!

    VálaszTörlés
  9. Jaj, hát ez a frizura! Meg a fülig érő szája! Pont ez kell nekem ilyen sarkvidéki hideg reggelen :)

    VálaszTörlés
  10. a "kis vörös" egy angyalbőrbe bújt, farsangra készülő huncutbetyárnak látszik, és épp ezért ennyire jóóó :))

    VálaszTörlés
  11. Nagyon szépek a babák, és ezek a szárnyak, no hát ezek levettek a lábamról...

    VálaszTörlés
  12. Ó, köszönöm mindenki kedves szavait!
    Tudjátok, miért nem vitte Vercsi ma oviba, a kis tündérfiút? Mert büdös:))) Na, ennyit az örömről:)

    VálaszTörlés
  13. Ez a tündérfiú még az én szívemet is megdobogtatta! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…