Ugrás a fő tartalomra

A nagy testvér

Azt hitték a kiskutyámra, hogy nagy kutya. Pedig nem.
Nem akartam csalódást okozni, ezért varrtam egy nagyot. Egy igazán nagyot. Párnának valót. 
Az üzlet ajtaján, ahová vittem, ez állt: Kutyát a boltba behozni TILOS! Ott lapult csendesen, rendesen a szatyor alján, amíg egy kedves kéz ki nem szabadította:)

Megjegyzések

  1. Nagyon cukik lettek a kutyusok!

    VálaszTörlés
  2. olyan cukik, hogy csontos anyagból vannak :D meg is mutattam a képet KicsiLaunak és azt üzeni: "kutyiii pusziiiii" :))) Mikor lesz a következő kreatív anyu foglalkozás?

    VálaszTörlés
  3. Így együtt!! Kész vagyok. Le a kalappal.

    VálaszTörlés
  4. nagyon cukik együtt is

    a nagykutya tekintete hajaz kicsit a shrek kandúrjára: nem annyira profin ágrólszakadt, de majdnem... gondolom élőben is óriási sikere volt :))

    VálaszTörlés
  5. Nagyon klasszak. :) Jó az anyag is nagyon. :)

    VálaszTörlés
  6. állati viccesek! És milyen jó puhák lehetnek! Ügyes vagy! (de ezt tudod. :))

    VálaszTörlés
  7. A nagy testvér figyel minket... és ez tényleg egy bolt ajtájaban hívogatja a betérőket?

    A csontos anyag szuper ötlet...

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm a kedves szavakat! Aranyosak vagytok, mint mindig:)))

    Lau! KicsiLaunak hatalmas ölelés:) A klub pedig innentől kezdve minden kedden 10 órától. Gyereee!!!!

    FércJutka! Egy-két gombra való még akad, de több aligha. Ez is menjen a robotos mellé?

    Gabi! Nem az üzleté, Juli kérte tőlem. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer én fogok varrni őneki:)))

    VálaszTörlés
  9. Egyszerűen dögönyözni valók....meg gyömöszölni, meg gyürködni, meg.....

    VálaszTörlés
  10. Szia Julcsi!

    Édesek a kutyusok! Jelöltelek a Liebster-blog díjra, ha elfogadod, a továbbiakat a blogomon találod! Köszi, ha benézel:
    Andi

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••