Ugrás a fő tartalomra

Átalakult ez is

Szeretem, amikor csak úgy hirtelen jön az ötlet és valami jó sül ki belőle.
Adva volt egy fiókos szekrényke, a svéd nagyáruházból. Amikor még csak egy lányunk volt és annak zöld-fehér-rózsaszín szobája és még csak dekopázsban nyomultam, remek volt.

De az új koncepcióba nem illet bele ez az igen praktikus szerzemény, át kellett hát alakítanom:) Úgy mentem le a műhelybe, hogy az oldalát lefestem barnára, a fiókok pedig rózsaszínek lesznek.Aztán jött a szikra, s a fiókok textildíszítést kaptak.

De bárhogy is fotóztam, sehogy sem tetszett. Üresnek és színtelennek, olyan semmilyennek éreztem. Aztán elmentem egy kicsit kiszellőztetni a fejemet (azaz elautóztam az iskolába az egyik gyermekért, hogy tovaszállítsam) és megint jött egy szikra: gombokat rá! Hát hazaértem, tettem rá gombokat és jó lett. Most már egyáltalán nincs galambdúc kinézete:)


Ezek után elmondhatom, hogy ma csak úgy szikrázott körülöttem a levegő:)

Megjegyzések

  1. Nagyon csini lett! Olyan nagylányos :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha már egyszer nagylányaim vannak...

      Törlés
  2. klassz lett :-) én most egy széket készülök átalakítani a lányomnak, még az apjuké volt, és minden gyerek ezt használta első íróasztal széknek. az eredeti kiváló 70-es évekbeli huzat van rajta, ígértem Emmának mást rá :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, az remek móka! Kérsz szögbelövőt?

      Törlés
  3. Jogos, kellettek a gombok. :)
    Nagyon friss, nagyon modern, imádom, ahogy lemondasz a dekupázsról. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem volt nehéz róla lemondanom. A szalvéták gúzsba kötötték a kezemet, meg különben is már nem láttam benne túl sok lehetőséget:)
      (Én, a nagyképű:D)

      Törlés
  4. huh, a gomb a ha hab a tortán! nagyon jó lett!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon tuti! És még megvan nektek gyerekkorunk Bábel tornya kirakó!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, igen. Leginkább úgy játszanak vele, hogy szétszedik...:))

      Törlés
  6. Nahát! Ez remek lett! Nagyon jó az ötlet, szépséges a kivitelezés.

    VálaszTörlés
  7. A gombok tényleg nagyot dobtak rajta. :) Amúgy is klassz, de most a tuti. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye, hogy milyen sokat számít? Éreztem én:)

      Törlés
  8. Hát ez aztán a szikra!! Szerencsés az a lányka!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony! Tele vagyok még ilyen szikrákkal:)

      Törlés
  9. Nekem mindegyik nagyon tetszik, kétségtelen a második verzió nagyon egyedi és ötletes. Igazad van a szalvéta lejárt lemez kissé. Ugyan van olyan ismerősöm aki még mindig szalvétázik, és őrületesen giccses és közönséges dolgokat produkál, és még büszke is a munkájára.

    VálaszTörlés
  10. sokkal jobb lett így, vidámabb, fiatalosabb!

    a fiamé natúrban "nyomja", de ha iskolába megy... lehet nekiesek :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…