Ugrás a fő tartalomra

Annyira egyszerű

De tényleg annyira! Nem is vagyok benne biztos, hogy megérdemli-e, hogy egy teljes posztot szenteljek neki. 

A felújítás óta folytonos a fúrás-faragás a lakásunkban: ezt mégsem ide, ezt egy kicsit arrébb, ezt még tegyük fel. Aki ismeri a panel lakások legjellemzőbb és egyben legutálatosabb tulajdonságát, azaz a betonfalakat, az tudja, hogy ez nem is annyira egyszerű. Márminthogy lyukakat fúrogatni ide-oda. Nem csak a megfelelő célszerszám hiányában, hanem mert némelyik fal rettentő vékony. Sajnos előfordult már nem egyszer, hogy a frissen festett vagy tapétázott fal a másik oldalon kilyukadt. Volt hogy csak egy aprócska lyuk keletkezett, de az is megesett, hogy egy tenyérnyi darab esett be a teknősök terráriumába:(
Murphy is biztosan felvette a törvényei közé azt is, hogy a lyuk mindig ott lesz a legrondább, ahol később nem lesz eltakarva. Ha ez mégsem szerepelne, akkor én ezennel törvénybe iktatom.
De megoldás, mint mindenre, erre is létezik. Ráadásul a legegyszerűbb. 
Veszel egy mintás kartont (vagy egy sima kartont bevonsz mintás textillel:D), kört vágsz ki belőle (vagy bármilyen más alakzatot, ami passzol a szobához, nálunk pötty pötty hátán) és kétoldalú ragasztóval felrakod a kívánt helyre, eltakarandó a csúfságot.
S ha már vagdosol, eltakarhatod a villanykapcsoló környékét elcsúfító praclinyomokat is, hasonló módon.






Megjegyzések

  1. Noná, hogy megért egy külön posztot!! És egy külön csillagos pontot!!

    VálaszTörlés
  2. Micsoda ötlet, fantasztikus!

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm! Azért olyan hű, de zseniálisnak nem nevezném:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••