Ugrás a fő tartalomra

Gyapjú-délután

Először csak a réges-régi vendégváró babánk ruháját akartam rendbe hozni, de új hajat is kapott.
Ha már elővettem a ragasztópisztolyt, akkor gyorsan készítettem színes makkokat, amihez az elmúlt öt évben, minden ősszel begyűjtöttem az üres kupakokat, de sosem lett belőle semmi.
S ha már nemezelőtű került a kezembe, böködtem gyorsan egy tündérmanót is, alkotómami leírása alapján.
Mindezt hirtelen felindulásból. Ahelyett, hogy mondjuk vasaltam volna....

Megjegyzések

  1. Na, ne már! Hát most miben gyönyörködnénk, ha vasaltál volna! Hidd el, megvár az... :) csudajók a makkok, meg ez a manó is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És ma még megyünk kirándulni, lesz még egy csomó makk-kupak:)

      Törlés
  2. Ó, én is gyapjús napot tartottam ma... Nemezeltem...életem első nagy nemezképét...Csuda izgatott vagyok miatta...még gyúrni kell...
    Úgy látszik ezek ilyen napok! :)))

    És holnap pedig megyünk a Csillaghegyi Közösségi Házba a Gyapjú Napra a gyerekekkel!
    Nem jöttök véletlenül? Jó lenne... :)
    http://kulturkozpont.hu/csk/?event=csillagmuhely-gyapju-nap#.UG1l0wfWQjM.facebook

    Nagyon édesek lettek a gyapjús manónapod eredményei...! :)

    VálaszTörlés
  3. Jó, hogy nem vasaltál.... kedvet kaptam ezekhez az édes makkokhoz, hétvégén csinálunk a gyerekekkel!

    VálaszTörlés
  4. Csak hogy tudd, a vasalás megvár, (sajna) a ragasztópisztolyt viszont elővetted :o))!

    VálaszTörlés
  5. A vasalt ruhákra már két hét múlva sem emlékszik senki. Időnként vannak fájdalmas döntések, de te jól döntöttél. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Két hét múlva már újra vasalni kell őket:)))

      Törlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...