Fura egy szerzet, annyi szent! De hogy velejéig romantikus, az is bizonyos:)
Fura egy szerzet, annyi szent! De hogy velejéig romantikus, az is bizonyos:)
Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Én ismerem: ő Consuelo, George Sand hősnője, még kis kóristalány korában! Fantasztikus, köszönöm, hogy megidézted vele az egyik kedves könyvemet! :-))
VálaszTörlésPusztán a véletlen műve lehet, mert nem olvastam a könyvet:)
Törlésnagyon kedves kis pofija van :)
VálaszTörlésKöszönöm!:)
TörlésPedig az a könyv nagyon jó ám!!! :)
VálaszTörlésMár felírtam a listára, jövő héten megyek a könyvtárba:)
TörlésÓ, hát ő lett belőle! Nagyon édes a hatalmas mosolyával.
VálaszTörlésEgy kicsi mosoly eltűnt volna ekkora arcon:)
TörlésJulcsi minden így sikerüljön félre! Nagyon édes a kedves!
VálaszTörlésMajd mutatom a következő kísérletet is:) Mert van még félresikerült alany, nem is egy:)
TörlésMindenre gondoltam a kacsapopót látván, de erre a telimosolyú lényre nem :))) Édes lett!
VálaszTörlésÍgy lett jó, hogy még neked is tudott meglepetést okozni:))
TörlésJóféle, bizony:)
VálaszTörlés