Van nekünk egy nagybácsink, aki bár nem amerikai és az örökségét sem ránk fogja hagyni, de mi mégis nagyon-nagyon szeretjük.
És nem csak azért, mert egy ezermester:)
Nemrégiben (höhö, 2010-ben) hathatós segítségével készítettünk egy játékkonyhát a lányainknak. Most jutottam el odáig, hogy végre lecsiszoljam, lefessem, a saját ízlésemre formáljam.
Most már büszkén fogjuk Emmára hagyományozni, a nagybácsi első unokájára. Kék pedig azért lett, hogy majd ha Emmának fiú testvére lesz, ő is szívesen használja:)
Ez a patina nem szándékos, nagyon is véletlenszerű. Mégis a legjobb helyre sikeredett (Szimba cicánk annak idején azt hitte, ez a kaparófája.) és sokat dob a nagy kékségen.
Kiskonyha a nagykonyha árnyékában:) |
Szuper jó! Nem is igazi gyerek, aki ennek nem örül! :-)
VálaszTörlésSzerencsére örülnek neki:)
TörlésEzek szerint én még igazi gyerek lennék ...? Tündéri!
VálaszTörlésHét persze, hogy gyerek:))
TörlésNagyon szuper! mennyivel életszerűbb, mint a mai müa. méregdrága valamik!!!
VálaszTörlésOlyanunk is volt, de rövid időn belül el is ajándékoztuk a Mikulásgyárba:)
Törlésszép konyháitok vannak. a nagy is, a kicsi is. bármelyiket elfogadnám :)
VálaszTörlésKöszönjük! Meghívunk egy kávéra! Én épp most kaptam egyet:))
Törlés:D
VálaszTörlésDe szép lett, az anyagok úgy feldobják! Jó főzőcskézést!!!
VálaszTörlésTurkált ágynemű, meglepően jó állapotban:)
TörlésNa és a főzőcskézés az meg van. Most éppen cspenót készül tojással és meggyleves:)
TörlésNagyon-nagyon klassz lett!!!!
VálaszTörlésKöszi!:)
TörlésÁááááá, ez észveszejtően jó! Imádom minden részletét. Nagyon-nagyon jó fotók születtek róla. :D
VálaszTörlés