Amíg nem tudok érdemben hozzászólni a dolgokhoz, addig varrjatok velem tolltartót! Mondjuk egy ilyet.
Leírását az Életszépítők oldalán találjátok.
Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Nagyon tetszik, a szinei olyan harmonikusak és hozzám illők. :) Megyek is a másik oldalra megnézni. Köszönöm!
VálaszTörlésJó!Pont szerettem volna ilyent, köszönöm!
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésLeszívesebben máris nekikezdenék egy ilyennek.
VálaszTörlésköszönöm a mintát! ilyet én is szeretnék :) bár mostanában én is hozzád hasonló cipőben járok...
VálaszTörlés