Ugrás a fő tartalomra

Új stílusban

Mikolt negyedik gyermekként, három fiú után érkezett a barátaink családjába. 
Mondjuk a hordozója nem csak ezért kapott új ruhát, hanem azért is, mert jócskán elnyűtték a srácok a régit. 
Ez az, amit atomjaira szedtem szét és szolgált aztán szabásmintaként

Megvívtuk a magunk harcát. A munka legnehezebb része a gumi befűzése volt, ugyanis a gumiház két réteg erős, ikeás vászonból és egy vastag (2 cm) flízből áll. Mit ne mondjak? Megszenvedtem vele és több helyen is felfejtettem a gumiházat, hogy a kinyílt biztostűt be tudjam kapcsolni. De minden jó, ha a vége jó! 

Még nem is látták a tulajdonosai, de máris hozták a következő áthúzandó gyerekülést. Mi ez, ha nem feltétlen bizalom?

Megjegyzések

  1. Ó Julcsy! Le a kalappal előtted! Ezek a sziszifuszi munkák! Egy ilyen gyerekülésről leszedni a huzatot és visszatenni, na az már nagy teljesítmény, nem hogy még újat varrni is! Gumiház: ááá! Az jut eszembe, amikor egyszer a férjem Sherpa kabátján a zseb cipzárját cseréltem ki és kénytelen voltam kézzel, aprócska öltésekkel megvarrni... De a bizalom jól esik, és újra nekifogunk ilyen munkáknak is, no meg a gyönyörű végeredmény!!! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Réka! Így utólag végiggondolva semmiség volt, de tényleg! Ez egy régebbi fajta babahordozó (15 éves), nincs még rajta túlbonyolítva a rögzítés, csak gumik kellettek hozzá.

      Törlés
  2. ezt én fel sem fogom, hogy hogyan??? zseni vagy, ez van!

    VálaszTörlés
  3. Na, azért ez túlzás! De örülök, hogy ilyen klassz lett, az tény:)

    VálaszTörlés
  4. Na én ezt soha az életben nem tudnám megcsinálni. Imádom hogy ilyen rózsaszín és kockás, tök jó!!!

    VálaszTörlés
  5. Igaza van Zazának, ez zavarbaejtően jól sikerült, holott az ilyen kötött és sziszifuszi munkát sokan el se vállalnák! Csodálnivalóan ügyes vagy!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••