Ugrás a fő tartalomra

Új stílusban

Mikolt negyedik gyermekként, három fiú után érkezett a barátaink családjába. 
Mondjuk a hordozója nem csak ezért kapott új ruhát, hanem azért is, mert jócskán elnyűtték a srácok a régit. 
Ez az, amit atomjaira szedtem szét és szolgált aztán szabásmintaként

Megvívtuk a magunk harcát. A munka legnehezebb része a gumi befűzése volt, ugyanis a gumiház két réteg erős, ikeás vászonból és egy vastag (2 cm) flízből áll. Mit ne mondjak? Megszenvedtem vele és több helyen is felfejtettem a gumiházat, hogy a kinyílt biztostűt be tudjam kapcsolni. De minden jó, ha a vége jó! 

Még nem is látták a tulajdonosai, de máris hozták a következő áthúzandó gyerekülést. Mi ez, ha nem feltétlen bizalom?

Megjegyzések

  1. Ó Julcsy! Le a kalappal előtted! Ezek a sziszifuszi munkák! Egy ilyen gyerekülésről leszedni a huzatot és visszatenni, na az már nagy teljesítmény, nem hogy még újat varrni is! Gumiház: ááá! Az jut eszembe, amikor egyszer a férjem Sherpa kabátján a zseb cipzárját cseréltem ki és kénytelen voltam kézzel, aprócska öltésekkel megvarrni... De a bizalom jól esik, és újra nekifogunk ilyen munkáknak is, no meg a gyönyörű végeredmény!!! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Réka! Így utólag végiggondolva semmiség volt, de tényleg! Ez egy régebbi fajta babahordozó (15 éves), nincs még rajta túlbonyolítva a rögzítés, csak gumik kellettek hozzá.

      Törlés
  2. ezt én fel sem fogom, hogy hogyan??? zseni vagy, ez van!

    VálaszTörlés
  3. Na, azért ez túlzás! De örülök, hogy ilyen klassz lett, az tény:)

    VálaszTörlés
  4. Na én ezt soha az életben nem tudnám megcsinálni. Imádom hogy ilyen rózsaszín és kockás, tök jó!!!

    VálaszTörlés
  5. Igaza van Zazának, ez zavarbaejtően jól sikerült, holott az ilyen kötött és sziszifuszi munkát sokan el se vállalnák! Csodálnivalóan ügyes vagy!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy igazán erős szuperhős

Mai emancipált világunkban kizárt dolog, hogy csak a férfiak lehessenek szuperhősök és a világ megmentői. Ez a jog megadatott a hölgyeknek, lányoknak, asszonyoknak is. De még az egészen apró, icipici, kislányoknak is, akiknek szuperereje az élni akarásban és a szeretetben rejlik. Zsóka egy éppen ilyen kis szuperhős. Sőt! Csúcsszuperhős!
Borit már akkor a szívembe zártam, amikor még csak tanított engem. Már akkor tudtam, hogy egy okos és energikus ember, azt, hogy még végtelenül önzetlen és hatalmas szíve is van, azt csak később tudtam meg róla. Például amikor elkezdte írni a Menthai blogot vagy amikor már masszírozással egybekötött "lélekápolásra" kezdtem el járni hozzá. Csak egy ilyen csodanőnek juthat eszébe, hogy PjulcsY-babát ajándékozzon egy másik csodanőnek.  Rajta keresztül ismertem meg Zsóka történetét, aki számomra egy igazi, hús-vér hős. Neki nem kellett pókcsípés vagy batmobil vagy miegyéb, ő magától, magából vált szuperhőssé. Ilyen különleges képessége csak kevé…