Mikolt negyedik gyermekként, három fiú után érkezett a barátaink családjába.
Mondjuk a hordozója nem csak ezért kapott új ruhát, hanem azért is, mert jócskán elnyűtték a srácok a régit.
 |
| Ez az, amit atomjaira szedtem szét és szolgált aztán szabásmintaként |
Megvívtuk a magunk harcát. A munka legnehezebb része a gumi befűzése volt, ugyanis a gumiház két réteg erős, ikeás vászonból és egy vastag (2 cm) flízből áll. Mit ne mondjak? Megszenvedtem vele és több helyen is felfejtettem a gumiházat, hogy a kinyílt biztostűt be tudjam kapcsolni. De minden jó, ha a vége jó!
Még nem is látták a tulajdonosai, de máris hozták a következő áthúzandó gyerekülést. Mi ez, ha nem feltétlen bizalom?
Ó Julcsy! Le a kalappal előtted! Ezek a sziszifuszi munkák! Egy ilyen gyerekülésről leszedni a huzatot és visszatenni, na az már nagy teljesítmény, nem hogy még újat varrni is! Gumiház: ááá! Az jut eszembe, amikor egyszer a férjem Sherpa kabátján a zseb cipzárját cseréltem ki és kénytelen voltam kézzel, aprócska öltésekkel megvarrni... De a bizalom jól esik, és újra nekifogunk ilyen munkáknak is, no meg a gyönyörű végeredmény!!! <3
VálaszTörlésKöszönöm, Réka! Így utólag végiggondolva semmiség volt, de tényleg! Ez egy régebbi fajta babahordozó (15 éves), nincs még rajta túlbonyolítva a rögzítés, csak gumik kellettek hozzá.
Törlésezt én fel sem fogom, hogy hogyan??? zseni vagy, ez van!
VálaszTörlésNa, azért ez túlzás! De örülök, hogy ilyen klassz lett, az tény:)
VálaszTörlésNa én ezt soha az életben nem tudnám megcsinálni. Imádom hogy ilyen rózsaszín és kockás, tök jó!!!
VálaszTörlésIgaza van Zazának, ez zavarbaejtően jól sikerült, holott az ilyen kötött és sziszifuszi munkát sokan el se vállalnák! Csodálnivalóan ügyes vagy!
VálaszTörlés