Levendula


Nem szeretem a levendulát. Tudom, hogy ezt, ebben a mai levendula-őrült világban leírni nagy dőreség, de mit tegyek? ez van. Nem bírom az illatát, nem szeretem az ízét, nem hoznak lázba a róla készült fotók vagy a vele mintázott anyagok, még a színét sem kedvelem igazán.
Mégis, ez a baba olyan levendulásra sikeredett, hogy tán valahol, mélyen a tudatalattimba, belopta magát a mindenhonnan felém áradó levendulaözön. Csakis így történhetett:) 


Beleszerettem minden apró részletébe. De azért a levendula hév még így sem ragadott magával.




Ráadásul egy olyan kislányhoz került a baba, akinek az anyukája tulajdonképpen látatlanban vette meg a kislányának, ti. egy hevenyészett fotó alapján mondott igent. Hogy ők szeretik-e a levendulát? Remélem...!




Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. :))) Azért mosolygok, mert ez a jelző jutott volna róla eszembe utolsóként:))

      Törlés
    2. pedig a szürke-lila színpár, a nyakbavaló, a lábszárvédő, a pöttyös szoknya, a kézműves fejdísz mind-mind trendi - imádom :)

      Törlés
  2. Nagyon kedves jószág, szeretnivaló!

    VálaszTörlés
  3. Amikor megláttam ezt a babát egyből beleszerettem!Annyira kedves!Olyan mint a kis gazdája!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy, úgy! Nagyon jó helyre került:) És hányan szerették volna még...

      Törlés
  4. én sem szeretem a levendulát, pont, mint te,.
    ez a kislány meg nagyon édes ezzel a tüneményes babával
    :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor nem egyedül érzem magam csodabogárnak:) És köszönöm!

      Törlés
    2. A baba tüneményes! És plusz egy fő a levendula-utálók táborában :)

      Törlés
    3. Ez a baba gyönyörű! Szerelem első látásra, bár én nagyon szeretem a levendulalilát. Meg a levendulát is. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Majdnem sikerült

Babahaj, ahogyan én csinálom

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés