Ugrás a fő tartalomra

Levendula


Nem szeretem a levendulát. Tudom, hogy ezt, ebben a mai levendula-őrült világban leírni nagy dőreség, de mit tegyek? ez van. Nem bírom az illatát, nem szeretem az ízét, nem hoznak lázba a róla készült fotók vagy a vele mintázott anyagok, még a színét sem kedvelem igazán.
Mégis, ez a baba olyan levendulásra sikeredett, hogy tán valahol, mélyen a tudatalattimba, belopta magát a mindenhonnan felém áradó levendulaözön. Csakis így történhetett:) 


Beleszerettem minden apró részletébe. De azért a levendula hév még így sem ragadott magával.




Ráadásul egy olyan kislányhoz került a baba, akinek az anyukája tulajdonképpen látatlanban vette meg a kislányának, ti. egy hevenyészett fotó alapján mondott igent. Hogy ők szeretik-e a levendulát? Remélem...!




Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. :))) Azért mosolygok, mert ez a jelző jutott volna róla eszembe utolsóként:))

      Törlés
    2. pedig a szürke-lila színpár, a nyakbavaló, a lábszárvédő, a pöttyös szoknya, a kézműves fejdísz mind-mind trendi - imádom :)

      Törlés
  2. Nagyon kedves jószág, szeretnivaló!

    VálaszTörlés
  3. Amikor megláttam ezt a babát egyből beleszerettem!Annyira kedves!Olyan mint a kis gazdája!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy, úgy! Nagyon jó helyre került:) És hányan szerették volna még...

      Törlés
  4. én sem szeretem a levendulát, pont, mint te,.
    ez a kislány meg nagyon édes ezzel a tüneményes babával
    :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor nem egyedül érzem magam csodabogárnak:) És köszönöm!

      Törlés
    2. A baba tüneményes! És plusz egy fő a levendula-utálók táborában :)

      Törlés
    3. Ez a baba gyönyörű! Szerelem első látásra, bár én nagyon szeretem a levendulalilát. Meg a levendulát is. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért. (Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre , hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!) ••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H

Fiúsított lánybabák?

Dehogyis!!! Szerintem maradtak a babák, amik voltak: kedvesen mosolygós lányok. Csupán egy kényelmesebb szerkóba bújtak, hogy a kora reggeli, Balaton parti horgászás után tudjanak versenyt futni a fiúkkal. Ettől ők még lányosak és bájosak.