Apróboldogságmorzsák


Nagy divatja van mostanában a bolhapiacoknak, a régiségeknek, az újragondolásnak. Engem mindettől visszatart az ésszerűség, bármennyire is szeretném hétvégente a piacokat járni, érdekességek után kutatva: kis lakásunk befogadóképesség igen-igen csekély. Ami ha így belegondolok talán nem is baj, mert így rengeteget spórolok:)
Vannak azonban vissza nem térő alkalmak és helyek, amiket nem lehet kihagyni. Ilyen például egy meglepetés kirándulás a bécsi ócskapiacra egy romantikus hétvége alkalmával. Itt bukkantam rá erre a kis, fából készült bababútorra. Látszott rajta, hogy nem mai darab, ám nagyon jó állapotban volt.



Szép volt így, a maga pőreségében is, de nekem más terveim voltak vele. Kissé pókhálótlanítottam, leszedtem a szinte szétporladt anyagot az ajtajáról és lefestettem. Új függönyt is raktam az ajtajára és némi dekorációt, hogy igazinak tűnjön.
S mielőtt bárki azt gondolná, ez a szekrényke valami méretes darab, hát, bizony téved! Talán elég ha csak annyit mondok, hogy a belehajtogatott anyag darabok nincsenek 10 centisek, az akasztón a sziveskés gomb pedig nem nagyobb a kisujjam körménél.
Szóval ez tényleg egy apró boldogságmorzsa.







S amikor egy ilyen boldogságmorzsa elkészül, akkor érzed igazán, hogy mennyire jó, hogy ilyen talentumot kaptál és elégedetten dőlsz hátra, mert ma is alkottál valamit, ami szép, ami jól eső. 
S ez az, amiért nagyon-nagyon hálás vagy.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Majdnem sikerült

Babahaj, ahogyan én csinálom

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés