Ugrás a fő tartalomra

Apróboldogságmorzsák


Nagy divatja van mostanában a bolhapiacoknak, a régiségeknek, az újragondolásnak. Engem mindettől visszatart az ésszerűség, bármennyire is szeretném hétvégente a piacokat járni, érdekességek után kutatva: kis lakásunk befogadóképesség igen-igen csekély. Ami ha így belegondolok talán nem is baj, mert így rengeteget spórolok:)
Vannak azonban vissza nem térő alkalmak és helyek, amiket nem lehet kihagyni. Ilyen például egy meglepetés kirándulás a bécsi ócskapiacra egy romantikus hétvége alkalmával. Itt bukkantam rá erre a kis, fából készült bababútorra. Látszott rajta, hogy nem mai darab, ám nagyon jó állapotban volt.



Szép volt így, a maga pőreségében is, de nekem más terveim voltak vele. Kissé pókhálótlanítottam, leszedtem a szinte szétporladt anyagot az ajtajáról és lefestettem. Új függönyt is raktam az ajtajára és némi dekorációt, hogy igazinak tűnjön.
S mielőtt bárki azt gondolná, ez a szekrényke valami méretes darab, hát, bizony téved! Talán elég ha csak annyit mondok, hogy a belehajtogatott anyag darabok nincsenek 10 centisek, az akasztón a sziveskés gomb pedig nem nagyobb a kisujjam körménél.
Szóval ez tényleg egy apró boldogságmorzsa.







S amikor egy ilyen boldogságmorzsa elkészül, akkor érzed igazán, hogy mennyire jó, hogy ilyen talentumot kaptál és elégedetten dőlsz hátra, mert ma is alkottál valamit, ami szép, ami jól eső. 
S ez az, amiért nagyon-nagyon hálás vagy.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért. (Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre , hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!) ••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H

Fiúsított lánybabák?

Dehogyis!!! Szerintem maradtak a babák, amik voltak: kedvesen mosolygós lányok. Csupán egy kényelmesebb szerkóba bújtak, hogy a kora reggeli, Balaton parti horgászás után tudjanak versenyt futni a fiúkkal. Ettől ők még lányosak és bájosak.