Polli


Pollika egy hirtelen ötlettől vezérelve rövid hajjal készült.
Mindig megnyugtató, ahogyan a végtelenül puha, finom lágyságú gyapjút a babák fejére simogatom. Talán pont ezért fáj, hogy a fésülgetés közben mindig sok az anyagveszteség. Egy ideig gyűjtögettem ezeket a kifésülésből megmaradt gyapjakat, aztán már nem tettem félre. Ám mindig lelkiismeret-furdalást okozott a szemeteskuka látványa és tudtam, még ez a maradék is jobb sorsra érdemes lenne. A karácsonyi hajrában (érdekes, hogy a sok munkától fáradtan történik mindig) homlokon csapott az ihlet és egy készülő babának a fejére tűnemezeltem ezt az eddigieknél is kedvesebb gyapjút. 
Mire készen lett, azaz a frizura rendbetétele után fel is öltözött és kapott egy nyári ruhából készített, azaz újrahasznosított ruhát, egy csibészesen kedves kishölgy mosolygott vissza rám és én elégedetten mosolyogtam vissza rá. És a Polli nevet adtam neki...





Pollit megtalálod a Piactéren, de ha szeretnéd élőben is látni a mosolyát, akkor a Palomába menj!

Megjegyzések

  1. Julcsi, most láttam meg a tegnapi bejegyzésed:szívmelengető történet! :)))

    A babáid meg... persze, hogy aranyosak!

    VálaszTörlés
  2. Ahhh elolvadtam!!!És megint a színek.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Majdnem sikerült

Babahaj, ahogyan én csinálom

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés