Ugrás a fő tartalomra

Nelli

~~~♥♥♥~~~

Az elefánt.

 Pöttyös testben, rózsaszín romantikus lélek. Hasonlít a jól bevált állataimhoz.


~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Az a szívecske a fülén...:-)

    VálaszTörlés
  2. Igen, az a romatikus lélek, az látszik rajta:-)

    VálaszTörlés
  3. Teljesen rendben van a jatek!! fogadjunk, hogy nem ismerik a zenet:-) KIRALY!! Dani 1 eves volt es egy punk srac atjott hozzank, megmutattuk ezt a szamot neki es Dani korrektul nyomta a punk attorest:-D
    erdemes megnezni, ahol az eredeti (nagyon gaz) figurak jatszak a szamot....:-P

    VálaszTörlés
  4. :)))), ezt a vonalat folytatni kell, naggyon jó!

    VálaszTörlés
  5. Igen, a szívecske a fülén és a rózsaszín pocak... jaj de aranyos! Szívesen aludnék vele;))))

    VálaszTörlés
  6. Julcsi, ez nagyon cuki!!!:-) Malackánknak lesz tesója is, már látom!:-)))

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm mindenkinek a méltatást! Pironkodva olvastuk, Nellivel együtt:)

    Kriszta! Erősen gondolkodtam, hogy azt rakom fel, de gondoltam a finomlelkű olvasóimra is:) És de, a srácok ismerik, mert ez apa egyik kedvenc száma.

    Katafolt! Már ki van szabva néhány hasonló, csak tömni kellene...

    Réka! A szabásminta ugyanaz, a többit már csak hozzá kell "költeni".

    VálaszTörlés
  8. abban biztos voltam, hogy nalatok ismerik, csak ugy ertettem, hogy az olvasok vajon ismerik-e:-)

    VálaszTörlés
  9. Ja, hogy úgy! De miért voltál benne biztos...?:)

    VálaszTörlés
  10. mert ekkora kiralysagot nem titkol az ember a gyerekei elol:-)

    VálaszTörlés
  11. Nagyon bájos kis teremtmény a rózsaszin pocakjával:o)))))

    VálaszTörlés
  12. Nagyon kedves és bájos lett. Ő is nagyon tetszik.

    VálaszTörlés
  13. Bubsza! Dóri! Köszönöm!:))

    VálaszTörlés
  14. Néz be hozzám, díjat kaptál, nagyon szeretem a munkáidat!

    VálaszTörlés
  15. De édes! Jópofa hogy pocakot is csinálsz nekik.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…