Ugrás a fő tartalomra

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit.
De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.

Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.

Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyörű színes fonalakból. Elhatározta, hogy bármi áron is, de ezt megcsinálja, hogy a kislánya végre örülhessen.
Küzdött, küszködött, de nem adta fel.Csak horgolt, csak horgolt bőszen...évekig... Már nagyon unta, néha utálta, de már nagyon szeretett volna örömet okozni az ő kicsi lányának, aki időközben felserdült, nagylánnyá érett és csak várakozott, csak várakozott. Néha türelmesen, néha nem annyira türelmesen.
Egy rövid időre még így is a kosár mélyére került a takaró. Mert az édesanyának nem tetszett, túl színesnek, rondának találta. Kitalálta ugyan, hogyan lehetne ebből mégis takaró, de az ötletet még ízlelgetni kellett. Hónapokig.
Lassan közeledett az a bizonyos születésnap, amire feltétlenül készen kellett lennie a takarónak, gondolt hát egyet az édesanya és két nap alatt befejezte a takarót. Lesz, amilyen lesz. 



Ez tehát annak a bizonyos takarónak a története. De mondhatnánk azt is, hogy a kezdet és a vég.



Megjegyzések

  1. igen, igen:) Gyönyörű!!!
    és a nagylány mit szólt hozzá?

    VálaszTörlés
  2. Nekem nagyon tetszik így hogy ilyen színes, jó hogy befejezted. Igaz szörnyen utálatos tud lenni amikor készre kell összeállítani.

    VálaszTörlés
  3. Julcsi ez csodálatos!!! Épp annyira színes, ahogyan a gyerekek szeretik! Pont tegnap írtam, hogy lassan elcsábulok egy takaró irányába, de ezek után tuti, hogy valakink kap egyet:)

    VálaszTörlés
  4. Csodálatosan szép színes lett!
    Megérte a sok munka!!! :-)))

    (Többek között ezért is tanulok meg horgolni, hogy ilyen szépséget tudjak egyszer készíteni...)

    VálaszTörlés
  5. Sok boldogságot a kicsi-nagy lánynak vele! Tetszik, ahogy összehoztad. És lezártad a mesét. :)

    VálaszTörlés
  6. hát,Julcsi, ez gyönyörű.a türelmed pedig....

    VálaszTörlés
  7. Hát ez egy újabb gyönyörűség! Biztos vagyok benne, hogy nagyon örült a nagy szülinapos!

    VálaszTörlés
  8. Látszik a képeken, hogy el van ragadtatva! Nagyon ügyes vagy Julcsi és jó megoldást találtál!

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm, nagyon kedvesek vagytok!
    Most már, hogy csak gyönyörködni kell benne, én is azt gondolom, hogy a legjobb megoldást találtam ki. Így egyesült két énem is:)

    VálaszTörlés
  10. Julcsi a mese is gyönyörű!! A takaró meg tudod..meseszép!!

    VálaszTörlés
  11. Ez a takaró minden kislány és nagylány, meg a nagyonnagylány álma! Ahogy telt az idő a tartalma és az eszmei értéke egyre csak növekedett...tudod, olyan, mint egy éveken keresztül festett mű, vagy évtizedeken át írott regény...érett:)

    VálaszTörlés
  12. Nem tudom melyik lett szebb...a takaró, vagy a mese. Mindegyik klassz lett:)

    VálaszTörlés
  13. Julcsi, ez gyönyörű! Bár én is tudnék így horgolni! :) Nagyon nagyon ügyes vagy!

    VálaszTörlés
  14. Köszönöm nektek is!:)

    Rita! Nem tudtam volna ilyen jól megfogalmazni:) Igen, határozottan érett:)

    VálaszTörlés
  15. Julcsi, nagyon szépet alkottál!!!! Magamban meg mosolyogtam egy jót, hogy vannak nekem sorstársaim.... Én "csak" két éve gyártom egyszem lányom takaróját, de most belőled erőt merítek...

    VálaszTörlés
  16. Nagyon szép lett, érdekes és mutatós ez horgolás és foltvarrás kombó.

    VálaszTörlés
  17. hát elkészült ez a csoda!!! Emelem kalapom!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…