¨ P j u l c s Y ¨

Először csak a réges-régi vendégváró babánk ruháját akartam rendbe hozni, de új hajat is kapott. Ha már elővettem a ragasztópisztolyt, akkor gyorsan készítettem színes makkokat, amihez az elmúlt öt évben, minden ősszel begyűjtöttem az üres kupakokat, de sosem lett belőle semmi. S ha már nemezelőtű került a kezembe, böködtem gyorsan egy tündérmanót is, alkotómami leírása alapján. Mindezt hirtelen felindulásból. Ahelyett, hogy mondjuk vasaltam volna....

 Fura egy szerzet, annyi szent! De hogy velejéig romantikus, az is bizonyos:) Egy bizonyos vers jár csak a fejében... "mikor az uccán átment a kedves... ...galambok ültek a verebekhez..." Egy félresikerült próbálkozás végterméke ő, akinek még így is sikerült végtelenül kedves és velejéig romantikus figurát öltenie. Hosszú idő óta ő az első, aki felült egy bolt polcára . Csak úgy. Hátha hasonlóan romantikus társra lel!

Új, magyar nyelvű oldal indult, magyar bloggerek remekműveivel. INSPIRATIV.HU Sok-sok érdekességgel, hasznos leírásokkal, tanfolyam-ajánlóval.  Az oldal nagyon ígéretes, fogadjátok szeretettel!  

Hol is kezdjem azt a hosszú sorozatot, ami pusztán egy labdából alakult tökről szól, ám sok-sok esemény előzte meg. Talán ott, hogy néhány hónappal ezelőtt egy titok tudója lehettem a lányainkkal együtt: Ahama könyvet ír. Hogy jönnek ehhez a lányaink? Úgy, hogy lábmodellt álltak/másztak/ültek a könyvhöz . Az már csak hab a tortán, hogy az én jó öreg papucsom, a jó öreg lábaimon is helyet kapott a könyv hasábjain. Ennek apropóján dedikált tiszteletpéldányt kaptunk a szerzőtől, de hogy ezt átvehessem, ismét találkoznunk kellett. Jó alkalom volt erre a blogtalálkozó , ahol sok más kreatív ügyeskedő mellett, Ahama labda kötését mutatta be. Ott nem kötöttem meg, még csak kötőtűt sem fogtam a kezembe, de mert figyelmemet folyamatos beszélgetéssel álcáztam, minden mozzanat a fejembe vésődött és itthon elkészítettem azt a bizonyos labdát, ami tényleg nem is bonyolult. Aki azt hinné, hogy végre a tököknél lyukadunk ki, az bizony téved. Vissza kell kanyarodnom ugyanis, egy kelle...

Prototípus baba, mert olyan babát gondoltunk ki a kedvenc baba-törzsvásárlómmal, amiket lehet majd markolászni, gyömöszölni, szájbavenni is akár. Kellett is a prototípus, mert eléggé amorf lett szegény baba, kínos lett volna így odaadni az eredetiket:) Piszkos körmű pedig nem ez a baba, hanem a lányunk, aki az orrom alá dörgölte, hogy neki még soha és semmikor nem varrtam babát és ez tűrhetetlen. És tényleg! Neki, babát, még soha, semmikor.

  Ehhez nem kell sok beszéd, elég a kép:)

Szeretem, amikor csak úgy hirtelen jön az ötlet és valami jó sül ki belőle. Adva volt egy fiókos szekrényke, a svéd nagyáruházból. Amikor még csak egy lányunk volt és annak zöld-fehér-rózsaszín szobája és még csak dekopázsban nyomultam, remek volt. De az új koncepcióba nem illet bele ez az igen praktikus szerzemény, át kellett hát alakítanom:) Úgy mentem le a műhelybe, hogy az oldalát lefestem barnára, a fiókok pedig rózsaszínek lesznek.Aztán jött a szikra, s a fiókok textildíszítést kaptak. De bárhogy is fotóztam, sehogy sem tetszett. Üresnek és színtelennek, olyan semmilyennek éreztem. Aztán elmentem egy kicsit kiszellőztetni a fejemet (azaz elautóztam az iskolába az egyik gyermekért, hogy tovaszállítsam) és megint jött egy szikra: gombokat rá! Hát hazaértem, tettem rá gombokat és jó lett. Most már egyáltalán nincs galambdúc kinézete:) Ezek után elmondhatom, hogy ma csak úgy szikrázott körülöttem a levegő:)