¨ P j u l c s Y ¨

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltételek nélkül is. Úgy döntöttem

~~~♥♥♥~~~  Az anyagok egy része ugyanonnan, ahonnan Évié:-)   ~~~♥♥♥~~~

~~~♥♥♥~~~ Az előző bejegyzésben bemutatott szoknyából készült egy másik táska is. Visszakerült hozzám "sarkosításra", ezért tudom megmutatni. A borzasztó rosszul sikerült kép a sarkosítás előtti és utáni állapotot mutatja. ~~~♥♥♥~~~

~~~♥♥♥~~~ Adva volt egy szoknya, amiből táskát kértek.  Bevallom nehezen szántam rá magam, mert bár szívügyem az újrahasznosítás, ez egy olyan anyag volt, amitől egy kicsit tartottam. Mint utóbb kiderült, nem alaptalanul; az anyag ugyanis csúszott és foszlott. És hááát..... a színe sem tartozik a kedvenceim közé. De megbírkóztam vele és a szoknyából -méretéből adódóan- két táskára is tellett. Már mindkettő új tulajdonosainál. (Fénykép az egyik tulajdonos tollából, akarom mondani fényképezőgépéből, mert én rossz szokásomhoz híven utolsó pillanatban is (étterem, az átadás helyszíne) varrtam rajta egy keveset:D) A színén egy kis Csipkebogyótó l tanult rózsával javítottam, mely egyben kitűző is. ~~~♥♥♥~~~

~~~♥♥♥~~~ Egy nagylánynak, aki igazából még kislány:) De már nagylányos táskát szeretne: nagyméretűt, kétfüleset, vállonhordósat. Így született meg ez a félig térdénkikopott nadrágból készült táska. Két pánttal, vállon hordáshoz:) Boldog névnapot, Julcsi!:) ~~~♥♥♥~~~

~~~♥♥♥~~~ Amit még a 6. szülinapjára kapott... Azóta már a 7. szülinapján is túl vagyunk... Meg még egy kicsin... Darabkák Elmélyült alkotás A MŰ ~~~♥♥♥~~~

~~~♥♥♥~~~ Nagy ünnep volt nálunk hétvégén: Bende fiunk első szentáldozása . Mi, szakítva a hagyományokkal, nem aranyláncot (kapott azt is:S) vagy toronyórát lánccal vagy tudomisén mit adtunk neki. Inkább valami olyat szerettünk volna -és annak idején Leventének is-, ami rólunk szól, hozzá szól és az ünnepről szól. Ezért kapott egy Őrangyalt. Ahogy annak idején Levente is. Kezdeti idők:))) Tilda angyal, fiúsítva. Jobb híján:)) Ez a mostani már saját tervezés a feje búbjától a talpáig. Tudom, hogy vasalatlan az inge, tudom, hogy az arca egyik oldaláról hiányzik a szeplő, tudom, hogy rettenetesen kócos, tudom, hogy tenyeres-talpas, de higgyétek el, Bende ilyen. És bármennyire nem akartam, hogy hasonlítson rá, mégis ő került ki a kezeim közül. Akarva, akaratlanul "egy most keltem ki az ágyból, kócos vagyok és gyűrött, de a szívem és az eszem a helyén" őrangyal lett belőle. Vigyázzon rád ő is ezentúl, drága kisfiam! ~~~♥♥♥~~~ Könnyeket letörölni (legalábbis az enyémeket:D)

~~~♥♥♥~~~ Amikor elkezdtem foltvarrni, mindenben patchwork mintát láttam: csempében, kövezeteken, házak oldalán.... Amikor elkezdtem babát varrni, mindenben babaruha anyagot láttam: turkálókban, kiselejtezett, gyerekruhákban... Amikor elkezdtem horgolni, mindenhol fonalat láttam: rövidáru üzletben, méteráru üzletben, háztartási üzletben... Amikor elkezdtem anyagot festeni, mindenhol anyagfestéket láttam: hobbiboltban, papírboltban, vegyesboltban... Most, hogy elkezdtem természetes anyagokkal festeni, mindenben festőanyagot vélek felfedezni... Így került haza a hétvégén némi bodzalevél, újabb adag dióbarka és némi fakéreg. A bodzalevéltől a durva lenvászon gyönyörű haloványsárga lett. A dióbarkával való festés megintcsak nem sikeredett sárgára. Ismét olyan sárgás-zöldes-barnás. Márha létezik ilyen egyáltalán:) Érdekes, hogy a festőlében még egészen barnának látszódott az anyag, de mire megszáradt, csupán egy árnyalatnyival lett sötétebb a múltkor festett anyagtól. Tehát annak, hogy a

~~~♥♥♥~~~ Mit tehet az a szerető szívű édesanya, aki könnyelmű ígéretet tesz egyszem nagylányának arra, hogy a következő angolórára elkészülnek azok a rég áhított ujjbábok? Hát nekiáll és éjnek évadján megvarrja, hiszen szeretett nagylány este az orra alá dug egy cetlit, miszerint "csütörtökön angolóra".  Édesanya tehát feledve bút és bajt varr egy apát, egy anyát, egy lánytestvért, egy fiútestvért és egy kisbabát.  És miközben már sajog a háta és vibrál a szeme, azon mereng, hogy vajon van-e jelentősége annak, hogy milyen sorrendben készültek a bábok? Előbb a bébi, aztán az apuka, a nagyobb gyerekek és végül az anyuka... Aztán persze rájön, hogy butaság ilyeneken gondolkodni, az egészet a fáradtság teszi vele, mindössze puszta véletlen és nem kellenek a belemagyarázások :)))))) ~~~♥♥♥~~~