¨ P j u l c s Y ¨

... de nem mondjuk, mert ilyet nem kenünk rá szegény ördögre. Sőt! Egészen-egészen máshonnan kaptam az ihletet, a talentumot. Mert a részletekre ügyelni kell! Mondjuk néha elveszek bennük, de hát mit tehetnék, ha magukkal ragadnak a színek, az anyagok a formák?! Év végi visszatekintés gyanánt, igen, tudom, hogy már január 16-a van!  elgondolkodtam azon, hány babát is készítettem már és milyen is volt az első, hogyan alakultak a kezeim között. Nem csak a babák, hanem bizony a részletek is. Babavarró karrieremet onnantól datálom, amikor elkészítettem az első, saját tervek alapján készült babámat, Tompikát.  Hihetetlen, de ha az évszámokat nézzük, ennek már 8! éve. Nemrég a kezembe akadt Tompika és jót nevettünk a közös múltunkon és azon, hogy egyikünkön sem látszik az idő múlása (sic!) De vissza a részletekhez, amikkel ezek szerint már 8 éve foglalkozom és ilyen régóta szerves részei az életemnek.  Kezdetben voltak a sálak és a lábszárvédők. Sokat nem vá...

Csak mert olyan jól esett a januári is. Az első február a blogom életében, már meg is érte a 100. bejegyzést , ahol kis apróságokat varrtam és küldtem el a nyertesnek. Nem gondoltam volna, hogy lesz 700. is. A második februáron egy csodás napot töltöttem Székesfehérváron és hogy kipihenjem, megvarrtam az első zöld hajú babám at. Akkor azt hittem, mellék lövök ezzel a színnel, de azóta készült már sok zöld hajú, kedvesebbnél, kedvesebb baba. A következő évben megejtettük a világ (szerintem) legédesebb sorsolását és rögtön meg is hirdettem a 400. bejegyzéshez kapcsolódó játékot. És többek között elárultam egy titkot magunkról . S máris egy évvel ezelőtt járunk, amikoris megvarrtam  a számomra legkedvesebb kutyát és épp jó passzban is lehettem, mert egy kis jellemrajzot is kanyarítottam hozzá, valamint elkészítettem a sokadik oviszsákot is, ami önmagában nem egy nagy dolog, viszont imádom a róla készült fotókat:) Nem panaszként, mert ha magamból indulok ki, má...

Még csak most ébredezem a téli álmomból. Nehezen megy, legszívesebben visszabújnék, mert hideg van, sötét van és még egy napig élvezhetem Férjúr kényeztetését. Aztán persze munka, munka és munka. De most még a nagy semmittevésben, már ami a munkát illeti, visszatekintek. Nem az elmúlt évvel teszem ezt, mert azt bárki könnyen megteheti, akit érdekel. Inkább arra gondoltam, megnézem a januárokat, amiket a bloggal együtt éltem meg. Visszaolvasva nem sok, de közben meg mégis. A legelső januáron még szó sem volt arról, hogy nekem ez munka lesz. Még csak egy anyuka voltam egy aprócska gyerekkel, akinek kiscsizmát szerettem volna varrni . Persze mint mindig, most is másképp akartam, mint az írva vagyon és a kiscsizma nem készült el sohasem:) A második januáron már bontogattam a szárnyaimat babavarrás terén . Akkor még eszembe sem jutott, hogy egyszer "gerencsér-inasnak állok" és a facebook -on Weörös Sándor versét fogom mottóként használni. A harmadik január egy jóg...