¨ P j u l c s Y ¨

Na jó, ez marad... Egyenlőre... Ma még biztosan... Aztán majd meglátjuk... :-) ... És vissza az eredetihez! Ami jól bevált és megszokott:-) És végleges:-)

Lehet baja az ember gyerekének, ha krétát eszik? Ráadásul kéket...:-) Ja! És a papírzsebkendő is ínyére való, de csak a sárga:-)

Biztosan nálatok is vannak olyan gyerekrajzok, amilyeneket soha, semmilyen körülmények között NEM SZABAD kidobni vagy mert a gyermek ragaszkodik hozzá /és két nap múlva elfelejti:-D/ vagy mert szívünknek nagyon kedves. (Megjegyzem: nálunk már elárasztják a polcokat, a szekrényeket, a fiókokat...) Mi ezeket anyák napjára készítettük a nagymamáknak és a keresztmamáknak. Ezeket a feledhetetlen rajzokat ugyanis lamináltattuk és ma már tányéralátétként funkcionálnak:-) Szerintem ez a gyermeklelkű felnőttnek is kiváló ajándék, akinek édesanyja még most is őrzi azokat a szívének oly kedves régi rajzokat:-) A másik remek ajándék lehet ez a társasjáték, amit ugyan nem ismerek, de a Pagony Könyvesbolt most hívta rá fel a figyelmemet egy hírlevélben. Ha a fiaimból indulok ki, akiket -minden erőfeszítésem ellenére- egy cseppet sem érdekel a képzőművészet, talán ily módon egy kicsit megismerkedhetnek ezzel a világgal. </a

Elkészült a tolltartó a Martimeztől kapott anyagból. Mivel még sosem csináltam ezt a fajtát (részletes leírás a Varró-ház oldalán Kacsuk Évitől), kellett előtte egy prototípus. Ami nem ártott, mert kicsi lett volna tolltartónak, így az már nagyobb méretben készült. És azt gondoltam, hogy én már vagyok olyan ügyes, hogy megspórolom a kézi zippzár bevarrást... Hát be kell látnom, még fejlődnöm kell, mert ki kellett bontanom. Pontosabban csak az egyik oldalt bontottam ki, a másik kézi varrás. Szerencsére az osztálytársak nem nézik meg ilyen szempontból:-) És mert Levi kitalálta, hogy a kép egy őskori állat fogdarabkáját ábrázolja, került rá egy "Cippzár-barát":-)

Még mindig csak ajánlok, de aztán majd jövök:-) Ezt elsősorban kötős lányoknak ajánlom. Ilyenkor sajnálom, hogy nem tudok jól kötni és horgolni. De egyszer, ha majd az is belefér az időmbe, megtanulok és akkor megállíthatatlan leszek... http://cecilef.canalblog.com/ Ez a blog rajta van a listámon, de hátha nem kerül rá sor. Amik tegnap ksézültek, szerintem nagyon mutatósak és egyszerűek. Készülgetnek dolgok nálam is, de fotózni nem tudok, anélkül meg mit ér az egész, nem igaz? És beneveztem egy karácsonyi kézműves vásárra is...

Ezt most találtam, mert ahelyett, hogy kialudnám magam szörfözök a neten:-) Nem kreatív blog, de a képek gyönyörűek. Sajnos azt sem értem miről ír, de az orchideái fantasztikusak és ehhez ugye nem kell nyelvtudás:-)

Mindig hencegek vele, hogy az én gyermekeim milyen egészségesek, ritkán betegek. Hát rosszul tettem, mostmár belátom. Pancsi hányós vírust kapott, Vercsi pedig orrfolyósat... Tegnapra Panni meggyógyult, Vercsi zihálni kezdett, hörghurutja lett... Ma reggel pedig hányt... És a fiúk is köhögtek reggel... És Bendének hasmenése is volt... És én is fújom az orromat... Fenékig tejfel az élet:-) ... De most egyedül vagyunk Verocskával, aki éppen elaludt és vidulásképpen varrni fogok:-) A háztartást meg majd megoldja a jótündér, ha akarja:-)

...lehet, hogy itt a tél ? És itt is marad? Nem is tudom, hogy örüljek-e?

Ennek a hölgynek a blogját most találtam, barangolásaim közepette. Már bekerült a kedvenceim közé:-) Különösen tetszik a varrógép takarója . Lehet, hogy minden évszakra készít egyet?:-)

Launál olvastam és mélységesen egyetértek vele. Éppen ezért továbbítom és beírtam a naptárba is:-) 2008.11.28 - november utolsó pénteke, a Ne Vásárolj Semmit Nap egy lépés a változás pozitív irányába. Összefogunk és kiállunk a krónikus túlfogyasztás ellen, ami szinte minden környezeti, pszichológiai és politikai gondunk forrása. Tehetjük ezt úgy, hogy aznap nem vásárolunk semmit, de lehetünk ennél kreativabbak is. Szervezhetünk csere-bere börzét, kártyázást vagy társasozást, játékos vetélkedőt, beszélgetést a barátainkkal, süthetünk süteményt vagy készithetünk közösen ajándékot, hiszen közeleg a Karácsony. Nem véletlen, hogy éppen ebben az időszakban ünneplik ezt a napot. A bevásárlási őrület előtt érdemes egy kicsit megállni és elgondolkodni: valóban attól lesz szép karácsonyunk, ha az ünnepket megelőző hetekben lázasan rohangálunk a drágábbnál drágább ajándékok után, majd Szenteste holtfáradtan rogyunk le szeretteink körébe, hogy kicsomagoljuk a negyedik kávéfőzőnket, a tizedik nyn

Martimez nemrégiben játékra hívott bennünket. Nagyon jót játszottunk, Leventém is részt vett benne és mivel ő járt legközelebb a megoldáshoz ajándékot kapott. Márta! Ha tudnád, milyen örömet szereztél neki!!!! Már tudjuk, hogy a dínós anyagokból párnák lesznek, az egyik autósból pedig mindjárt tolltartót készítek. Persze a befejezéssel meg kell várnom Levit, mert ő is szeretne varrni:-)

Tegnaptól Veronika Sára hivatalosan is a katolikus egyház tagja. Gyönyörű ünnep volt és az ünnepelt, mint mindig, most is nyugodtan, mondhatni méltóságteljesen viselkedett:-) /Képet nem tudok mutatni, mert nem készült:-(/ ... Azért örülök, hogy vége, mert az utána következő "bulin" 11 gyerek és 12 felnőtt vett részt a mi szerény hajlékunkban, azaz 72 négyzetméteren... És előtte mindennap sütés-főzés, nagytakarítás, derékfájás->lebénulás... ... Viszont kipróbáltam egy egyszerű-nagyszerű sós sütit, ami sütéssel együtt kb. 30 perc volt, nem kell még rövid időre sem a hűtőbe tenni pihenni. Mivel nekem légkeveréses sütőm van, megsült a dupla adag, amíg a csirke a sütőben leledzett:-) Finom sajtos 20 dkg liszt 10 dkg reszelt sajt 15 dkg margarin 3 kanál tejföl só tojás a kenéshez A hozzávalókat összegyúrjuk, a tésztát vékonyra kinyújtjuk, sütőlemezre tesszük, kockára vágjuk, a tetejét tojással megkenjük, sajttal megszórjuk, rövid ideig sütjük, inkább csak szárítjuk. /Egymondatos

Olyan jó hírt kaptam tegnap, hogy muszály megosztanom veletek! Panniék csoportjába jár egy édes, mosolygós kislány, aki tavaly karácsony előtt beteg lett. Megmagyarázhatatlan okok miatt ez az egyszerű betegség olyan hatással volt rá, hogy lebénult. Pontosabban mondtak mindenfélét, vizsgálgatták, de a végleges válasz az lett, hogy a hányós vírus idején elkapott egy másik vírust is és ezek így reagáltak egymásra. Ki érti ezt? A lényeg, hogy a kórházba érkezvén rögtön mélyaltatásba tették, amiből csak 3 hét múlva tudott felkelni... Nem tudtak vele mit csinálni az orvosok és azt sem tudták megmondani, lesz-e egyáltalán javulás és ha igen, mikor. Szülei hazavitték (mindezt karácsony előtt) és azóta fáradhatatlan küzdelemmel és végtelen kitartással hordják mindenféle tornára, masszázsra, kezelésekre. Mi tavasszal találkoztunk a családdal, akkor már nagy szó volt, hogy néhány másodpercre meg tudta tartani egyedül a fejét! Kitalált magának egy "jelrendszert": ha igent akart mondani,

...legszebb nap az életemben, amikor 10 évvel ezelőtt reggel 6 óra 50 perckor megszületett első gyermekem Levente Péter. ... Ma már 26 kg és 139 cm:-) Okos, értelmes, illedelmes fiú lett belőle, a kamaszkor küszöbén. "Drága gyermekem, gondoskodom rólad, védelmezlek, amíg fel nem nősz, aztán hagylak szabadon szárnyalni. A szeretetem azonban örökre megmarad!" /Szerzőrt nem írtam fel/ ISTEN ÉLTESSEN DRÁGA NAGYFIAM!!! ... Most, hogy már látok a könnyeimtől, találtam egy másik idézetet is, amit ajánlok minden kisgyermekes anyukának: "Amíg cseperedő gyerekek vannak otthon, addig olyan a takarítás, mint havat lapátolni hóesésben." /Phyllis Diller/ Mélyen egyetértek:-) ...

...süti sapka:-) ...meg egy kis alkotói és "írói":-) válság... Bocsánat, ha esetleg hiányoltatok! Kezdek rájönni, hogy nem nekem való ez a naplóírás. Elsősorban kreatív blognak szántam a blogomat, de nem tudok annyit alkotni, mint szeretnék és bár azt a címet adtam neki, hogy Mindennapjaim , nem biztos, hogy amit a mindennapjainkból el szeretnék mondani az érdekel is másokat. /Ezt az édes kis sapit is csak turkáltam, bár szívesen készítenék, ha tudnék és lenne rá időm. Hej, de sokszor olvastam ezt már más blogokon is:-)/ Szóval, kedves olvasóim, egy kis időre szüneteltetem az írást. Számtalan gondolat cikázik most a fejemben, hogy miért is, de inkább ott is maradnak. És ez nem felhívás keringőre: tehát nem kell kommentelni!:-) Azért nézzetek be hozzám időnként, hátha elmúlik a válság:-) Mert látjátok azért vidám vagyok, csak... Magam sem tudom...

Én most csakazértsem fogok feltenni még gyerekkori képet és történetet mesélni, majd ha már mindenki elmesélte, megmutatta:-) Különben is, tegnap óta, mióta elolvastam Szera invitálása alapján a blogját, azon gondolkodom mit is mesélhetnék... Most inkább a jelenről, vagyis az egészen közelmúltról mesélnék, arról hogyan töltöttük az őszi szünetet. Hosszas vívódás után Szarvaskő mellett döntöttünk. Nem bántuk meg, de a szállás engem egy kicsit nyomasztott:-( Persze modern volt, meg öko, meg kaptunk kaját is, meg lehetett cicát simogatni, meg kalandparkozni, meg hintázni, de akkor is! Számomra egy szállás nem attól lesz bababarát, hogy van libikóka az udvaron és adnak etetőszéket, meg kiskádat, hanem attól, hogy "elviselik" a gyerekeket. Itt ugyan nem szóltak ránk, hogy hangosak voltunk, de mégis egyfolytában csitítgattuk a gyerekeket, úgy éreztük viselkedni kell. Annyira zsúfolt volt az emelet, hogy olyan érzésünk volt, hogy a pisszenés is áthallatszik a szomszédba. Na jó, beva