¨ P j u l c s Y ¨

Messziről néztük a történéseket és a könnyeinket törölgettük. Ahogy bevonultak a boldogságkapu elé, dacolva a borongós idővel és a vizes fűvel, hiszen alig néhány perce még szakadt az eső. Ők azonban kitartottak és képesek lettek volna bőrig ázva is ott, a tisztáson a virágok alatt kimondani azt, amiért jöttek. De a néhány elmormolt ima segíthetett, mert mire férj és feleség lettek, ezer ágra kisütött a Nap, mintegy megkoronázva azt a két igent.  Mi meg, mondom, ott álltunk Borival, távol a násznéptől, könnyektől átázott papírzsepikkel a kezünkben. Ezekben a könnyekben benne volt minden.  Benne volt Judit és Bence, a kitartásuk, a szerelmük, a boldogságuk.  Benne volt az érzés, hogy ők kicsivel többek nekünk, mint mások. Benne volt a mi esküvőink nosztalgiája. Benne volt az első, igazán közös munka felett érzett örömünk. Benne voltak az elmúlt napok éjszakái, a fáradtságunk, a kimerültségünk. Benne volt az alkotás öröme, hogy megint alkottunk valamit, ...

Egy számunkra igen kedves ember esküvője volt az első igazán komoly munkánk BonZsúr Dekorral és VirágÁlommal közösen. Az előkészületek már hónapokkal ezelőtt elkezdődtek, ez az esősnek induló szombat délután már csak a koronázási ceremónia volt.  Munkánk végeztével Bori azt írta: büszkék lehetünk egymásra, magunkra! Magam csak besegítőként vettem ki a részem a munkából, a dekoráció Anna és Bori keze munkáját dicséri, de Bori minden szavával egyetértek.  Annak rendje és módja szerint, a meghívók készültek el legelőször. Ha jól emlékszem, 210 db. Aztán a köszönőajándékok következtek, 107 db. Végül az esküvői helyszín feldíszítése. Jó volt veletek, lányok! Köszönöm a bizalmatokat! A délutánt persze már beragyogta a napfény, az ifjú pár megnyugodva mondhatta ki a boldogító igent.  Sok boldogságot nekik!