¨ P j u l c s Y ¨

Nagy divatja van mostanában a bolhapiacoknak, a régiségeknek, az újragondolásnak. Engem mindettől visszatart az ésszerűség, bármennyire is szeretném hétvégente a piacokat járni, érdekességek után kutatva: kis lakásunk befogadóképesség igen-igen csekély. Ami ha így belegondolok talán nem is baj, mert így rengeteget spórolok:) Vannak azonban vissza nem térő alkalmak és helyek, amiket nem lehet kihagyni. Ilyen például egy meglepetés kirándulás a bécsi ócskapiacra egy romantikus hétvége alkalmával. Itt bukkantam rá erre a kis, fából készült bababútorra. Látszott rajta, hogy nem mai darab, ám nagyon jó állapotban volt. Szép volt így, a maga pőreségében is, de nekem más terveim voltak vele. Kissé pókhálótlanítottam, leszedtem a szinte szétporladt anyagot az ajtajáról és lefestettem. Új függönyt is raktam az ajtajára és némi dekorációt, hogy igazinak tűnjön. S mielőtt bárki azt gondolná, ez a szekrényke valami méretes darab, hát, bizony téved! Talán elég ha csak annyit mo...

Hogyhogy eddig nem mutattam? Pedig nem kis munka volt és még a Csöpp stúdió megnyitójára elkészült. Nagyszerű dolog, hogy a főbérlőnktől szabad kezet kaptunk és bármihez hozzányúlhattunk a lakásban. A legelismerőbb pillantásokat tőle kaptuk a megnyitón, hiszen ő ismerte minden zugát a lakásnak és méltán csodálkozott rá mindenre, ami átalakult, megszépült . Sokáig például úgy ült a széken, hogy nem jött rá: ez a szék, az a szék. Többek között ez a lámpabúra is lényeges átalakuláson ment keresztül. Hogy a drótváz eredetileg mivel lehetett bevonva nem tudom, de hogy nehezen szedtem le róla és néhány napig szúrta valami az ujjaimat, az biztos. Lemosás, tisztogatás után új huzatot varrtam a vázra, csupán egy cikkelyt kellett használnom szabásmintaként. Kézzel varrtam rá, hogy biztosan minden oda kerüljön, ahová kell és ragasztópisztollyal rögzítettem a csipkét az aljára.  A végleges helyén, az előszobában, ahol leginkább senki nem veszi észre, csak mi tudjuk...

Mikolt jócskán kinőtte a régi, áthúzott hordozót, követelte az újat, a nagyobbat. A feltétlen bizalmat, amiről már akkor is írtam , ki kell érdemelni, ezért nem követhetek el hibát... Gondoltam én ezt az elején... aztán hibát hibára halmoztam, de a végén csak meglett.  A rókának az üléshuzaton semmi jelentése, csak szerettem volna valamit, ami feldobja a szürke anyag egyhangúságát. Először szívecskéket akartam rá varrni, aztán kutyát és végül róka lett. Vonzódom mostanában ehhez a fenevadhoz, cukibbnál cukibb változatai kerülnek elém hol itt, hol ott. Ma például ezt küldte nekem egy kisbarátnőm:  édes kiscipő.

Szeretem, ahogy látják a világot. Szeretem, ahogy hatni tudok rájuk. A kreativitásommal, az újrahasznosítással.  A kamaszok, ha megkérjük őket, szívesen segítenek a házimunkában. A segítőkészségük egy cseppet sem lankad, még akkor sem, ha kis malőr történik és ezentúl eggyel több bögrének van hely a konyhaszekrényben. Sőt, innentől kezdve mindig segíteni akar majd, mert a szobájába új dekorációt talált ki... Legalábbis nálunk (ritkán) így működik:)

Korunk vívmánya a hűtőmágnes. A reklámszakemberek is így gondolhatják, mert úton-útfélen kerül hozzánk néhány. A legújabb reklámkampány folyományaként egy egész mosolygós arc-hadsereg lepte el a hűtőszekrényünket.  Szerintem eleve a hűtőmágnes, mint olyan, egy elég haszontalan dolog, de ilyenre még reklámanyagot is nyomtatni, egyenesen pénzkidobás. Na de, ez igazán nem az én dolgom és ha már akad néhány a háztartásunkban, azért nem dobom ki, hisz lelkes környezet óvó volnék. Inkább átalakítom és a saját ízlésemre formálom, hogy legalább az a sok színes összevisszaság ne bántsa a szememet. Teszem ezt az alábbi, végtelenül egyszerű módon: Összeszedem az alapanyagokat.  A hűtőmágnesre ráragasztom a kétoldalas ragasztószalagot. Körbevágás után lehúzom a ragasztószalagon lévő papírt. A mágnest ragasztós felével a kiválasztott anyagra rögzítem. Újra körbevágom és nini, készen is van. Az egész alig több néhány percnél és szerintem sokkal ízlé...

Azért jó, ha az embernek van egy jószívű és csinos barátnője, mert a nagylány örököl egy csomó ruhát és időnként csurran-cseppen valami még nekem is. Például egy garbós kötött mellény, némileg nemezelődve. A jelentős méretbeli különbségek miatt a viselete szóba sem jöhet, viszont kreatív ember lévén meglátom benne a lehetőséget.  Egy részéből (a maradékból) felöltöztettem az egyik éppen készülő babámat. Kapott egy meleg sapkát, kabátkát és lábszárvédőt is.  A garbónyakat pedig lenyestem, a tüllfodrot varrtam rá és lett belőle nyakmelegítő. A mellény aljából pedig sapkát formáztam és tüllrózsát varrtam rá. Ilyen egyszerű:) A baba megvásárolható, részletek a honlapomon találhatóak: www.pjulcsy.hu Én már elkeltem:))

Nem gondoltam, hogy tényleg sosem lesz hajlandó a puhanadrágon (értsd: leggings) kívül mást felvenni, ezért kitartóan vásároltam neki a farmerokat. Csillagosat, pirosat, lilát, szürkét, rózsásat, bármilyet. Na már most, a kettőből kifolyólag van egy halom kihasználatlan farmernadrágunk  és egy makacs szöszkénk. Megoldást pedig úgy találtunk, hogy hajlandó felvenni rövidnadrágként, a puhanadrág fölé, ahogyan a barátnője is teszi. Levittem hát vagy hat farmert a műhelybe, amit hajlandó vagyok feláldozni és legalább fél év várakozás után, tegnap bele is vágtam az egyikbe. Csipkét varrtam rá és egy kis rózsát, hogy ne legyen olyan unalmas. Azzal csak reggel szembesültem, hogy a fél év épp elég volt, hogy szöszkénk kinője a nadrágját.... A levágott nadrágszár sem megy veszendőbe, mert épp (hogyhogy nem?!) volt itthon két üres konzervdobozom, amire bevarrás után ráhúztam őket. Így lett két dekoratív ceruzatartónk. Vagy valami más... Fogorvos után vagyu...