¨ P j u l c s Y ¨

Meghívó                                                                      A Budafolt Foltvarró Csoport                          tisztelettel és szeretettel meghívja Önt és kedves Barátait                                      2011. május 6-án, pénteken 18 órakor                                                                  „Tavaszi kiállítás” megnyitójára.                         Helyszín: Budapest XXII., (Buda...

Így Húsvét után már ideje múlt a dolog, de talán van még, akit érdekel. Az is lehet, hogy már mindenki látta, hisz ilyen nyuszik hemzsegtek a meskán. De mindegy is, mert a nyuszikat mindig, minden időben szeretni kell:) Elkészítési útmutató és szabásminta: Craft Passion   Ő pedig Yoda, aki tulajdonképpen lány és aki mostantól velünk lakik. Mert nyuszi az kell:)

A kiállításra szánt darabom elkészült, az utolsó pillanatban és oda is ért, az utolsó pillanatban. Méltónak is találták a kiállításra, mert mint Anikó képein is látható, kikerült a falra. Örülök, mert voltak kétségeim:) (Mint mostanában mindenben...) A kiállítás képeit a Napraforgó csoport albumában nézhetitek meg. Egészalakos fotók, itthon csak hevenyészve készültek, egyenlőre csak részletfotókkal szolgálhatok. Tavasz Nyár Ősz Tél (a kedvencem)

... a húsvéti készülődést... Nehezen megy most még ez is, de azért tegnap éjszaka elkezdtem. Két párnával. Az is több, mint a semmi:)   És ma reggel olyan hírt kaptam, de olyat! Hogy menten örömkönnyeim potyogtak. De mindent a maga idejében!:)

Szerintem még sok embernek kell bemutatnom, ezért elveimmel ellenkezőt teszek:) Szeretném, ha megnéznétek Erzsó alig.blogját . Tehetséges, igényes, kedves. Más nem is kell:) Azaz, de! Mert most még játékot is hirdetett! Hajrá mindenkinek!

Hiheti az ember, hogy sikertelen, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretné vagy ahogy remélte. Így vagyok ezzel mostanában én is. Már-már arra gondoltam, megszüntetem a boltom, tán még a blogomat is szüneteltetem egy időre, meg is ritkultak a bejegyzések mostanság. Pedig varrok, de csupán az asztalfióknak. Kishitűségből talán, ami a nagyravágyásból fakad, persze. Na meg az örök kétely, tetszik-e, biztos nem, hisz nem veszik. Meg aztán mit csinálok rosszul, hogy kéne, hogy jobb legyen. Aztán jön egy megrendelés, amiben bizalmat szavaznak nekem és szabad kezet adnak, látván az eddigi munkáimat. Aztán jön egy foltvarrós közös varrás, ahol a régen látott ismerősök, akik sokkal többet letettek az asztalra nálam, rajongással (esküszöm, nem túlzok!:D) beszélnek a munkáimról és ajándékot is kapok és azt mondják valamire, ami a kezeim közül kerül ki, hogy igen, ez julcsis . Én meg akkor azt mondom, na igen! Mégiscsak érdemes:) A képet köszönöm Margónak !

Az ember, különösen egy édesanya, akkor kételkedik igazán az épelméjűségében, amikor egy olyan holmira fordít sok időt és energiát, amiről tudja, hogy úgyis csak húzzák-vonják majd, fűben, sárban, homokban. Nem azért, mert nem becsülik meg vagy nem örülnek neki, hanem mert ott és akkor ez huszadrangú kérdés. De pont azért mert édesanya, ilyenekkel egyáltalán nem törődik, megelégszik a dicsérettel és a kitörő örömmel, ami a (végre) kész tegezt fogadja:) Akkor gondoltam arra, hogy nem vagyok normális, amikor a tegez alját képes voltam egyetlen folyamatos vonallal végigtűzni. Aki nem hiszi, járjon utána! Mármint a folytonos vonalnak:) Mégis azt gondolom, hogy a csillogó gyerekszemekért és a finom ölelésekért még ezt is érdemes felvállalni. Igaz?