¨ P j u l c s Y ¨

 Már jó ideje megvettem az első könyvet, mert ódákat zengtek róla a nálam okosabbak. Engem elvarázsoltak Agócs Írisz édes, jópofa grafikái és Berg Judit kedves történetei, de hiába, Vercsi csak legyintett rá. Ebben az esetben fordítva történt a dolog, én előbb varázsolódtam el és jutottam el a mesék titokzatos világába, mint Verocska. Persze most már tudom, hogy mindennek eljön az ideje, csak ki kell várni. Eljött ennek is. Komoly négy évessé kellett válnia, hogy ő is megértse, őt is megérintse a szikrázó farkincák világa. Így aztán mi sem lehet kézenfekvőbb, mint hogy a születésnapján már ő is cipelheti a saját cicáit ágyba, oviba, kiskonyhába és folyton kenyérhéjért kuncsorog.     A boldog szülinapos, akinek érdemes ajándékot adni:) Mert nem csak berakja az ágyába a legújabb kedvenceket a már meglévő nyolc mellé, hanem elviszi az oviba is és arcán a négyévesek büszkeségével, orrát az égig emelve, szemében az ilyensenkineknincscsaknekem kifejezéssel köz...

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez . Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró. Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz , egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett. Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű t...

Bubi egy kicsit didergő, görnyedt hátú, de finom puha kezű hölgyemény kezei között született egy hideg januári napon. Rögtön születése után egy sötét, zötykölődő táskába került, mégis biztonságban érezte magát, mert az a finom, puha kéz időnként szeretetteljesen megsimogatta a buksiját. Egyszer csak megszűnt minden zaj és hirtelen észrevette, hogy már nem is fázik. Amint megszokta a fényt, négy csillogó szempárral találta szemben magát. Nyolc aprócska kéz markolászta, vizsgálgatta, ölelgette. A puha kéz, amit már egészen kezdett megszokni, türelemre intette a nyolc apró kezet és egy polcra rakta, pihenni. Bubi eleinte alig mert körülnézni, csak lopva sandított kifelé. Amikor elült minden zaj és egyedül maradt, a kíváncsiság erőt vett rajta és bátortalanul körülnézett. Furcsa helyen volt, egy kicsit tán félt is. De a kíváncsiság bátorságot öntött belé és felállt, hogy alaposan szemügyre vehesse ezt a furcsa világot. Belekukkantott a könyvbe. Nem sejthette, hogy az a puha kéz okosságot i...

Ma bábelődást tartottunk néhány szülővel az óvodában, Panniék csoportjában. A mi óvódánkban a március mindig mese hónap. Erről árulkodnak a kézműves foglalkozások, az elalvás előtti mesék, amit gyakran egy-egy anyuka, apuka, nagypapa, nagymama olvas fel és ilyenkor mese-díszbe öltözik az egész óvóda is. Úgy gondoltam, hogy a mi csoportunkban lezárhatnánk ezt a sorozatot egy bábozással, amiben szerencsére sok más szülő is részt vett. A mese rövid volt, mi szülők nagyon izgultunk, mert hiába ültünk össze kétszer is, próba helyett trécseltünk és palacsintáztunk:) De mindent feledtetett az a sok csillogó szemű, kipirult arc. Mert a gyerekek mit sem sejtettek az egészből, egyszer csak betoppantunk:) Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy -mesélőként- láthattam ezeket a csillogó szemeket:) Rövid volt az idő a bábok elkészítésére, de nem szerettem volna sík bábokat. Ezért azt találtam ki, hogy textilre festettem fel egyszerű akril festékkel a figurákat, aztán a hátuljával e...